Nem akarok többé szoptatni!

Csukott szemmel, félálomban üvölt. Semmi extra, csak épp nem került a szájába azonnal a cici, mihelyst nyekkent egyet az éjszaka közepén.

Meg lehet szokni a jót, meg is szokta az elmúlt egy év alatt. Mellre veszem, a fáradtságtól bealszom, még mielőtt ő bealudna. Arra riadok már csak fel, amikor a következő alkalommal követeli a mellbimbómat. Hanyadik alkalommal is aznap éjjel? Ha jól számolom, negyedik. Jó arány ahhoz képest, hogy a múltkor óránként tartott igényt a cicire. Nem akarok többé szoptatni.

A felvágottas részlegnél jut eszébe, hogy neki szopnia kell. Egy hirtelen mozdulattal belekapaszkodik a felsőrészembe és hatalmasat ránt rajta, kibuggyan a fél mellem. Nyugi, kicsim, nemsokára kapsz enni, de most épp bevásárolunk, legalább a parkolóig bírd ki, várj szépen a sorodra, jó? Nem jó. Hátravágja magát a bevásárlókosár gyerekülésében, hisztizik, rúgkapál. Mindenki minket néz. Nem akarok többé szoptatni.

Nézd, apja, már a negyedik foga jön, hát nem cuki, ahogyan vicsorít? Cicire teszem, harap. Felszisszenek, tetszik neki. Könnyes szemmel magyarázom, hogy ez egyáltalán nem vicces. Kacag. De talán érti. Visszateszem a szájába a mellem. Huncut arckifejezéssel harap. Eldugom a mellem, na, most mit szólsz, ha harapsz, nincs cici. Sértődötten visít, ilyen gonosz anyát ő még nem látott. Megsajnálom, mellre veszem. Harap. Nem akarok többé szoptatni. 

Olyan jó lenne moziba menni! Itt van például a film, azzal a vörös hajú csajjal, kicsit nyálas, gagyi, de kit érdekel, csak szakadjunk már el egy kicsit otthonról kettesben. Még azt is kitaláljuk, hogy addig a nagymama vigyáz a gyerekre. Na jó, de ki szoptatja meg? Cumisüvegből nem iszik, elaludni is csak cicivel tud. Akkor ennyi. Majd megyünk egy év múlva. Nem akarok többé szoptatni.