Nem csak a megerőszakolás abúzus

A gyermekmolesztálás nem könnyű téma, ráadásul rengeteg indulatot gerjeszt és sok tévhit is övezi. 

A tévhitek nagyon gyakran kapcsolódnak az elkövetők személyéhez: hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak magányos, szegény, lecsúszott és pedofíliában szenvedő egyének nyúlnak szexuális céllal gyerekekhez. Az igazság ezzel szemben az, hogy az elkövetők jelentős része nem is pedofil, vagyis a szó orvosi értelmében nem diagnosztizálható nála efféle betegség.

Amikor olyan adatokat olvasunk, hogy minden tizedik gyereket érint, sokszor úgy értelmezzük, hogy azt próbálják velünk elhitetni, hogy minden tizedik gyereket kényszerített valaki erőszakosan közösülésre. Pedig az abúzusnak sok arca van, olyan “ártatlan” megjelenési formái is, amiket a társadalom szinte nem is tekint említésre méltó eseménynek, ám egy kamaszgyereket mégis komolyan traumatizálhat.

A Muszáj Munkacsoport a tévhitek eloszlatását és az érintettek és érdeklődők tájékoztatását tűzte ki célul. Munkatársukkal, Cserháti Évával a gyermekmolesztálás körüli tévhitekről, az elkövetők tipikus tulajdonságairól beszélgettünk.

Az utóbbi időben sokat olvasni a gyermekkori szexuális abúzusról, a nemzetközi statisztikák elképesztő számokat mutatnak. Mik az itthoni számok, van-e különbség más országokhoz képest?

Kevés adatunk van a magyarországi helyzetet illetően. A Független Médiaközpont készített egyfelmérést 2011-ben, mely szerint a gyerekek 15-20 százaléka lehet érintett. Ez a kutatás azt is kimutatta, hogy Magyarországon a látencia legalább huszonnégyszeres, ami azt jelenti, hogy huszonnégy esetből egy derül ki. Tavaly készült egy hatalmas kutatás, amely 42.000 nővel készített interjút az EU területén az őket ért erőszakról. Ebből az derült ki, hogy a magyar nők öt százaléka szenvedett el szexuális abúzust gyerekkorában. Ez a szám lényegesen alacsonyabb, mint az EU-s átlag, ami 15 százaléka.