Nem jobb a fizetős ovi?

Az Egy dadus naplójának szerzője magánóvodába látogatott, és nem teljesen azt látta, amire számított.

“Egy nagy kertes házat pillantok meg, amint a megadott címre érkezem. Szép, és biztonságos. Annyira biztonságos, hogy nekem is tíz percembe kerül, mire bejutok az épületbe. A két ajtó, és a kertkapu is zárva, csengő nincs. Kopogtatásomat egy árva lélek sem hallja meg. Aztán egy rövid telefonhívással jelzem, hogy itt vagyok. A kertkapunál egy fiatal és kedves ovónő fogad. A kapu sípolva jelzi, hogy kinyitották, amint becsukjuk, elhallgat. Mint megtudtam a kapun csak kóddal lehet be- és kijutni, ezt a kódot a szülők természetesen tudják. Nyugtázom is magamban, hogy itt valóban ügyelnek arra, hogy a picik nehogy felfedezőútra induljanak.”