Nem kell bejelenteni, ha indul a gyerekprojekt

Micike odamegy a cégvezetőhöz és közli vele, hogy „főnök, úgy döntöttünk a férjemmel, hogy holnaptól indul a gyerekprojekt”. Mindez egyben le is képezi a kis magyar valóságot, ahol nemhogy a szó elszáll, de egyre többször az írás sem marad meg.

Lehet szövegelni összevissza. A magánélet szentsége – magasztos, de mára kiüresedett toposz ez – egyre inkább veszít az önmagát megvédeni hivatott képességeiből. A törvény betűje általában szépen leírja, hogy kinek milyen jogai vannak, de mintha a kötelezettségek érvényesítése sokkal zökkenőmentesebb lenne. Persze, hogy idézzem az egyszerűnek nevezett ember szólamait, ha pénzed van, jogod is van. Erősebb kutya. Amúgy mindig is azt mondtam: a jogok és kötelezettségek kényes egyensúlyára való törekvés a legfontosabb. Hogy ez mennyire érvényesül a mindennapokban, azt mindenki szűrje le a saját életéből, amikor olyan szituációkban próbál meg „túlélni”, ahol vagy a pálya lejt oda, vagy az erőviszonyok súlyosan kiegyenlítetlenek.

A magánélet és a kötelezettségek kapcsolata e pillanatban az Alkotmánybíróság minapi döntése nyomán kapcsolódik össze. „Az ombudsman indítványára indult eljárásban az Ab megállapította, hogy a gyermekvállalás szándéka, az ennek érdekében vállalt emberi reprodukciós eljárással – lombikbébiprogrammal – összefüggő kezelés, illetve az ennek eredményeként vagy természetes úton bekövetkezett várandósság mindaddig, amíg annak nincsenek külső jelei, a gyermeket vállaló nő magán- vagy intim szférájába tartozó körülmény, és mint ilyen, ki van zárva minden állami beavatkozás alól. Az erre vonatkozó adatok munkáltató részére való kötelező kiszolgáltatásának törvényi előírása a magánszférába való beavatkozás” – fejtette ki álláspontját az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyve ide vonatkozó rendelkezésével kapcsolatban. Nagyon helyesen.