Nem vagyok már gyerek

A kamaszkor nagy problémái köré egy egész filmes műfaj épült, a coming of age (kb. felnőtté válás) filmek. Mivel ezek közül több is nagy kedvencünk, elkészítettük a felnőtté válásról szóló filmek toplistáját abból az alkalomból, hogy ismét egy remek példány érkezett a mozikba.

Iránymutató listánkon 25 film szerepel, a műfaj általunk legjobbnak, legszívszorítóbbnak vagy éppen legviccesebbnek tartott darabjai. A számozás szubjektív sorrendet tükröz, igazság szerint a filmek mindegyike remekmű.

Megáll az idő (1982)

Gothár Péter filmjében mai szemmel sok az esetlenség és kisebb hiba (a dialógok időnként papírízűek, az utószinkron béna), de így is megkapó, nem is annyira a sztori, mint a fiatal színészek magyar filmben meglehetősen ritka, friss, természetes játéka miatt. Szerencsés választás volt, hogy a főszerepet Gothár nem egy túlkoros színészre, hanem a ragyogó Znamenák Istvánra osztotta, aki pont annyi idős (tizenhat) volt a forgatás idején, mint a rendező 1963-ban, amikor a saját kamaszkora által ihletett film játszódik.

Az ’56-os forradalom következményei hangsúlyosak a filmben, és főleg attól érdekesek, hogy kiderül, az identitáskeresés még nehezebb egy olyan közegben, ahol a felnőttek hazudozni és meghunyászkodni kényszerülnek. De a legjobban azok a dolgok működnek a filmben, amik általános érvényűek: az első szerelem iszonyatos bénázása (“A Szukics Magda üzeni, hogy szeret, és hogy mi lesz már?”), az idióta tanárok nyűge, az istenként tisztelt menő felsőbb évesek (Pierre!), a fékevesztett házibulik, és persze a tizenhat évesek utánozhatatlan, halálosan komoly kétségbeesése: “Engem a nők nem érdekelnek, nem fogok bedőlni nekik, én nem akarok tönkrement pali lenni.”