„Nem vették fel a gyerekem” – Összedőlt a világ?

Manapság sokan úgy vélekednek, csak akkor lehet teljes értékű felnőtt valaki, ha egyetemet, illetve főiskolát végzett. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Utánajártunk milyen lehetőségei vannak annak a diáknak, akit nem vettek fel valamilyen felsőoktatási intézménybe.

Diákként remegve várjuk a napot, hogy megkapjuk az értesítőt, miszerint bekerültünk a hőn áhított suliba. A középiskola utolsó napjaiban is mindenki azt kérdezgette a másiktól, hogy te milyen szakot és hol jelöltél meg. Majd jött a megalázó kérdés: szerinted te oda be fogsz kerülni? Nem csak a diákok, de a tanárok is elképedve néztek, ha valakinek az álmai kicsit nagyobb volt az ő elvárásaiknál. Mert a Juci jobban tanult az elmúlt négy évben, a Bélának pedig ötös lett az érettségije az összes felvételi tárgyból, de te… Hát, majd meglájuk.

„Én kértem e-mail értesítőt.” „Én SMS-t!” Próbálja mindenki túlszárnyalni a másikat, amikor arról van szó, hogy mikor és hogyan tudjuk meg, hogy kit hova vettek/vagy nem vettek fel végül. A legfontosabb, hogy vastag borítékot kapjatok – nyugtatna (?) meg egy tanárunk. Az elmúlt pár napban remegő kézzel nyitottam ki a postaládát. Több levél is várakozott rám a nevemmel ellátva. Vékony. Vékony. Vékony. Egyre csak fogynak a levelek. Vékony és a legvégén a az újságok között találok egy aránylag vastagabb borítékot. A lakásba felrohanva, a cuccaimat a sarokba dobva ugrok a kanapéra és kezdek gondolkodni, hogy a vastaggal vagy a vékony levelekkel kezdjek. Jó, essünk túl a vékony leveleken. „Ön nem érte el a megfelelő ponthatárt.” It még kitartok, de két levél után kezdenek könnybe lábadni a szemeim. Az utolsó vékony borítékban az áll a papíron, hogy: Önt a jelentkezési rangsor megadása miatt nem vettük fel. Hogy mi? Akkor a vastag boríték tényleg azt jelenti, hogy…? Kibontom. Remeg a kezem. „Köszöntjük hallgatóink között.” Innentől már egyáltalán nem érdekelt az egész. Mintha egy filmben lettem volna, sikongatva ugráltam a levéllel a kezemben, amit vagy 30x elolvastam még utána. Másnap a középsuliban fülig érő szájjal léptem be a termünkbe, ám nem mindenki volt ennyire boldog.

„A családom tuti kikészül, ha megtudják, hogy nem kerültem be államira, az apám folyton azt mondja, hogy fizetősre az összes hülyét felveszik.” „Engem nem vettek fel sehova…” Sokan lesújtva ülnek, mert nem úgy vagy nem oda kerültek be, ahova szerettek volna. Sok tanárunk nem érti, hogy a jótanuló miért nem volt elég az orvosira? A Márk miért nem került be a legmenőbb egyetemre? Ők is azt éreztetik velük és velünk egyaránt, hogy nem sikerült a dolog, hát, akkor nem is érsz sokat.

Két külön tábor lett az osztály, voltak, akiket felvettek, ha nem is oda, ahova akarták, de csak elmondhatták magukról, hogy ők bizonyos diplomások lesznek. Míg az osztály másik fele lesújtva ült a padjában, vagy azért mert nem vették fel sehova, vagy azért mert az elvárásoknak nem tett eleget.

Mi történik miután lecsillapodnak a kedélyek?

Mindenki megy a saját útjára, már nem számít, hogy a másik idejár, hogy őt felvették államira. Az osztályunk megpróbál önállóan boldogulni. Sok gondolják azt, hogy, akik bekerülnek egy felsőoktatási intézménybe már sínen van az életük, pedig ez nem így van. Sőt! Több csoporttársam a kezdeti lelkesedés után otthagyta az egyetemet. Hogy miért? Mert rájött, hogy neki a vendéglátóipar, a buli és a pörgés a fontos és valójában ezt akarja csinálni és nem a számvitelt. Más elvégezte a nemzetközi tanulmányokat, de azóta sem ezzel foglalkozik, hanem az apja autóbizniszével, mert az jobban érdekli és ebben nőtt fel, ezt szereti és nem a nemzetközi politikát. Más kibukik, őket nem érdekli az egyetem. Egyikünk, akit fizetősre vettek fel és diákhitelből, valamint éjszakai árufeltöltésből tartotta fent magát ötösre diplomázott. Számítottunk rá? Nem. Végül mindenki megtalálta a helyét az életben. A társadalom, a tanáraink, a munkáltatók és a szüleink elhitetik velünk, hogy csak akkor érünk valamit, ha fel tudunk mutatni egy diplomát.

Idén sem volt egyszerű bekerülni az államilag támogatott helyekre, íme az a 10 alap- és osztatlan szakoknak a listáját, amelyekre kitűnő érettségi és nyelvvizsga nélkül nem lehetett bekerülni.

Fotó: eduline.hu – az összes ponthatár IDE kattintva

Összedőlt a világ, ha nem vettek fel sehova?

Dehogy dőlt! Számtalan lehetőség áll azok előtt, akik nem kerültek be egy hiperszuper intézménybe sem, mert lehet, hogy akkor rosszabbul érzik majd magukat, ha ott állnak a kezükben a diplomával, nyelvvizsgával és nem kellenek sehova, mert telített a piac.

Mi azt tanácsoljuk nektek, hogy gondolkodjatok el azon, hogy mi az, amit valóban csinálni szeretnétek egy életen át. Sokan nem tudják még ezt a középiskola végén sem, és ezért jelentkeznek olyan szakokra, amikhez nem sok közük van. Találjátok meg azt, amiben tényleg úgy érzitek, hogy sikeresek lehettek. Ma már rengeteg olyan jól fizető hiányszakma van az országban, amihez nem is szükséges, hogy felsőoktatásban tanulj.

Mihez kezdjek az életemmel? – teszik fel sokan a kérdést.

Az IT-szakembereken kívül hiány van még villamos-, jármű- és közlekedésmérnökből is, de szintén kevés van a vendéglátósokból és a szakmunkásokból is – tudatta a Pénzcentrum.hu. A szakmunkák közül bolti eladóból, pénztárosból, raktárosból és sofőrből akad hiány. Akik szeretnek vezetni és világot látni egyszerre azoknak nagyszerű lehetőség a kamionsofőri állás, hiszen nagyon jól fizet, ráadásul a kormány vállalja a képzés költségét, a majdani munkaadók pedig a képzés idejére ösztöndíjat adhatnak a tanulóknak. Jelentkezni ITT lehet. A MÁV is folyamatosan keresi az utánpótlást, valamint a Magyar Honvédségnél is nagyjából 5000 fős létszámhiányról beszélnek.

Van lehetőségetek arra is, hogy ingyenes, államilag támogatott OKJ-s képzésben vegyetek részt. Ezzel sok helyen trükköznek és azt mondjék, nincs/betelt, de a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal honlapján megtalálhatjátok a képzési jegyzéket. Ebben azonban az iskolákat nem találhatjátok meg. Ugyanakkor van egy kereső, ahol megadhatjátok, melyik szakma érdekel titeket és akkor kiadja, milyen szakképzési centrumokban indítanak olyan képzést.

Önkénteskedés itthon és külföldön – a legtöbb helyen fizetnek azért, hogy segítesz egy otthonban vagy a rászorulóknak teljes állásban. Ha pedig külföldre mész, akkor megismerkedhetsz egy idegen kultúrával, ráadásul sokkal erősebb nyelvtudással térhetsz haza, mint, amivel kimentél.