Nem vizsgálja meg az orvos a gyerekeket, de miért?

Ha nem megyek le a gyerekkel együtt a gyerekorvoshoz, az nem vizsgálja meg – többek között emiatt váltottunk nemrégiben házidokit.

Lógós kamaszok számára persze tökéletesnek bizonyulhatott ez a helyzet (emlékszem, annak idején, amikor még kamasz voltam, nekünk ezer forintot kellett fizetni egy igazolásért), csakhogy ez rá sem nézünk a gyerekre gyakorlat egy valóban beteg kölök esetében  elég súlyos következményekkel járhat.

A költözés után eleinte elkísértem a tizenéves gyerekeimet, ha azok betegek voltak. A doktornő kedves és türelmes volt, hamar megszavaztam neki a bizalmat, ahogyan a gyerekeknek is, akiket egy idő után már egyedül engedtem el a rendelésre, ha valami gond volt az egészségükkel. Egy ideig fel sem tűnt, hogy nem megy minden a régi kerékvágásban, a fiúk elszaladtak az orvoshoz, ha bajuk volt, aki kiírta őket, majd amikor én úgy gondoltam, hogy gyógyultak, ismét elszaladtak a szakemberhez, hogy az megerősítse a feltevésemet, és kiállítsa a papírt, hogy ismét mehetnek iskolába.

Aztán az egyik srác teljesen véletlenül elkotyogta, hogy amióta egyedül jár, nem vizsgálja meg a doktornő. Nemcsak akkor nem nézett bele a torkába, amikor panaszokkal ment hozzá, hanem később azt sem ellenőrizte, valóban egészséges-e a gyerek, mehet-e közösségbe.

Egyik alkalommal úgy alakult, hogy a nagyobbikra olyan hasmenés jött rá, hogy nem engedtem el még dokihoz sem, nehogy menet közben maga alá csináljon. A másnapi rendelést jól benéztük, kiderült, nem délután, hanem délelőtt rendelt, így a kölök csak harmadnap jutott el az orvoshoz. Gondoltam, mindenképp bepróbálkozunk azért egy igazolásért a dokinál, hiszen tényleg rosszul volt a fiam. És bingó!

A doki minden kérdezés nélkül kiállította a gyereknek az igazolást, anélkül, hogy megvizsgálta volna, vagy egyáltalán, hogy megbizonyosodott volna arról, hogy valóban beteg volt a kölök.