Nemcsak tanítani, szeretni is kéne a gyerekeket!
Csodálatos videót találtunk a nagy interneten, hatásvadász, mint egy borotvareklám, és egyszerű, mint egy politikai kampányüzenet, a mondanivalója miatt mégis megéri, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit.
Csodálatos videót találtunk a nagy interneten, hatásvadász, mint egy borotvareklám, és egyszerű, mint egy politikai kampányüzenet, a mondanivalója miatt mégis megéri, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit.
Arról van szó, hogy hogyan érzi magát egy gyerek az iskolában akkor, ha a felnőttek (a tanár, a buszsofőr vagy konyhás néni) mogorvák, és csak magukkal meg a telefonjukkal foglalkoznak. Ha soha nem mosolyognak a gyerekekre, és a legfontosabb elvárás az, hogy néma kussban üljék végéig a napokat, sőt, lehetőleg észre se lehessen venni, hogy a világon vannak.
Ezzel szemben a film második felében még a nap is jobban süt, mert ez meg arról szól, hogy milyen szuperül érzik magukat a gyerekek akkor, ha a felnőttek szeretik őket és odafigyelnek a rájuk, a férfiak pacsiznak velük, a nők megölelik – és főleg beszélnek velük, és hagyják beszélni őket. Az oktatás nem frontálisan folyik, hanem megvitathatják a feladatokat, közösen dolgozhatnak és együtt ötletelhetnek. De a legfontosabb, hogy kimondhassák a véleményüket, hogy mit gondolnak a dolgokról és a világról, és ezáltal szabad emberekké váljanak.
