Neveljük zsenivé a babánkat!

„Jó pap holtig tanul.” Szokták mondani szüleink, tanáraink. Azt már tudjuk, hogy egy életen át fontos magunkat képezni, de vajon mikor kezdjük az okítást? A vélemények megoszlanak. A gyerkőc első három éve a legmeghatározóbb. Tippjeinkkel ti is zsenivé nevelhetitek babátokat.

Számos kutató, tanár, orvos beszámolt már arról, hogy az első három év mennyire meghatározó egy gyermek életében. Ebben az időszakban fejlődik a szociális képességük, fejlődik a beszédközpontjuk, és alakul ki a személyiségük. Most van a legnagyobb szerepe a gyermek életében a szülői nevelésnek, odafigyelésnek és persze a szeretetnek. Egy gyermek sem születik butának vagy okosnak, de a következő módszerekkel segíthetjük lurkónkat a fejlesztésben, fejlődésben.

Ne „kíméljük” a pocaklakót sem!

Talán egy kismamának sem kell külön mondanunk, mennyire fontos, hogy a kicsi már bent is érezze a szeretetünket, az óvó ölelésünket és, hogy hallja a hangunkat. Bátran énekeljetek a pocakban lévő babának (nyugi, nem számít a kappanhang), meséljetek a napotokról, és arról, hova is érkezik kilenc, várakozással teli hónap után. Gyermekünk idegrendszerét már ebben az időszakban elkezdhetjük stimulálni olyan gyakorlatokkal, mint a hintáztatás. Ilyenkor a egyensúlyi szervén keresztül hatunk az idegrendszerére. Jó módszer továbbá, ha egy fényforrást tartunk a pocakunkhoz és mozgatjuk – ezzel a kicsikénk mozgásért felelős szerveit erősítjük. Plusz tipp: A farfekvéses babát ezzel a trükkel fordulásra lehet bírni.

Az idegrendszer stimulálására jó ötlet a vízzel való játék: ezt csinálhatjuk úgy, hogy a bébi hátához hidegebb vizes pamacsot, majd melegebbet teszünk, így segítve az érzékelést. A másik megoldás pedig a zuhanyzáskor a zuhanyrózsa odaérintése a hasunkhoz. A bizsergő érzést imádni fogja a pici.

Gyermekünket fejleszthetjük úgy is, hogy a pocakunkat picit megütve várjuk a kicsi reakcióját. Elképesztő élmény így „beszélgetni”.

Ne csak a babára, a mamára is figyeljünk:

• Figyeljünk az étkezésünkre! Ügyeljünk arra, hogy minél több egészséges táplálékkal lássuk el a szervezetünket.
• Mozogjunk! Ma már egyáltalán nem furcsa, ha egy kismama sportol, sőt, kutatások szerint nagyon jót tesz a babának ha “együtt” táncolunk vagy sportolunk. 
• Ne idegeskedjünk! A baba minden rezdülésünket, érzelmüket érzi. Ne tegyük szorongóvá már születése előtt azzal, hogy folyton stresszelünk.

Az a bizonyos első év

Ahogy az alcím is sejteti, nagyon fontos időszak áll előttünk. Ebben az évben kell megtanítanunk nekik szinte mindent. Jó, talán kicsit túlzunk, de az alapokat mindenképpen most kell tisztáznunk. Korábban írtunk a kapcsolódó nevelésről, melynek lényege, hogy megtanuljunk uralkodni magunkon mikor a gyermekünk épp nincs a helyzet magaslatán. Ez azért fontos, mert így érezheti, hogy biztonságban van és nyugodtan kiadhatja az érzelmeit. A módszernek hála a hisztit is másként értelmezhetjük az évek múlásával…

A másik fontos dolog, amit be kell hozni a lurkónk az életébe az a játékos nevelés. Ne gügyögjünk a kicsinek, inkább beszéljünk hozzá és magyarázzuk el neki az ő szintjének megfelelően, hogy mi micsoda. Adjunk a kezébe tárgyakat, színes képeket, mesekönyvet. Ne forgassunk a helyes irányba a tárgyakat, hagyjuk, hogy a saját módszerével „dolgozzon”. Beszédfejlesztésre tökéletesek a mondókák, versikék és dalok. Nem kell ragaszkodnunk az előre megírt történethez. Mi magunk is kitalálhatunk történeteteket, esetleg a saját napunkat is átkölthetjük viccesebb (netán érdekesebb) formában.

További hasznos tippek:

• Ne szabályozzuk minden mozdulatát! Ne azt soroljuk neki, hogy mit szabad és mit nem. Mutassuk meg inkább neki, hogy mivel, hogyan játszhat. 
• Az önbizalom kialakításához mondjuk el neki, hogy szeretjük, és dicsérjük meg, ha valamit jól csinált. Természetesen, mint mindenben, ebben is mértéket kell tartani különben egy hamis önkép kialakításában segédkezünk.
• Mondjuk el mindennek a nevét és kössünk hozzá egyéb gondolatokat is. Például fürdetésnél a gumikacsához hozzáköthetjük, hogy lebeg vagy úszik.
• A TV helyett találjunk ki közös játékokat, drága kütyük helyett pedig gyártsunk saját kézzel valamit. Játék közben mi ne csak nézzük a lurkónkat, hanem üljünk mellé és közösen fedezzük fel a számára újdonságokat. 
• Mozogjunk! Ha pocakosan mozogtál vagy táncoltál, felidézheted vele ugyanazokat a mozdulatokat. De már annyi is elég ha a csípőkörzést csináltok vagy labdáztok.

Egyre idősebb…

Nem ugrottunk sokat az időben, de már olyan változások léptek életbe a gyermekünk fejlődését illetően, hogy érdemes további “gyakorlatokra” is figyelnünk. Beszélgessünk továbbra is sokat a lurkónkkal, mert ennek köszönhetően lesz gazdag a szókincse. Mindig dícsérjük meg ha próbál valamit mondani, nem baj ha csak babanyelven halandzsázik. Ha már az egyszavas időszakban járunk, mi törekedjünk arra, hogy szókapcsolattal válaszoljunk. Ha a lurkónk azt mondja, cica, mi úgy válaszoljunk rá, hogy azt mondjuk, “igen, ott egy cica”.

Ne mondjunk le a közös mesékről, de most már bővítsük ki azzal, hogy megkérjük, mutasson rá például a házra vagy a királynőre, akiről olvas.

A játék legyen továbbra is fontos a család életében. Ha van nagytesó, kérjük meg, hogy legozzon a testvérével. Fejlesztésre tökéletes elfoglaltság a színezés, festés vagy a zsírkrétával történő rajzolás. Ezeknek a fogása segít a finommotorikus kézmozgás elsajátításában, valamint a koncentrációt is segíti a későbbiekben mikor a vonalak betartása lesz a cél. A kézmozgás fejlesztésére tökéletes még a gyurma és a különböző tárgyak fogdosása.

Engedjük szabadjára a lurkónkat. Sétáljunk vele sokat és közben hagyjuk, hogy egyedül menjen, ne fogjuk mindig. Hadd próbáljon egyedül felmászni valahova. Igen, lehet elesik, de ebből is tanul, tapasztal. 

Bele az életbe

A hároméves kölyköt érdemes elkezdeni társaságba hordani, hogy tanulhasson más, vele egykorú vagy nagyobb gyerekektől. A sétát felválthatja az ugrándozás, a páros lábbal ugrálás, ami nem olyan könnyű mint hinnék, de igen mókás tud lenni. Ne tiltsunk, ha valami rosszat csinál, hanem mutassunk neki más opciót. Szokjunk le arról, hogy vitánál azzal indoklunk, hogy “csak”, “mert én azt mondtam”. Igenis indokuljuk meg érvekkel, hogy miért ne csinálja ezt vagy azt.

Beszélgessünk vele, figyeljük meg mit mond a tárgyak láttán, milyen megjegyzéseket fűz hozzájuk. Kérjük meg, hogy beszéljen a rajzairól és egyéb alkotásairól. Tegyünk fel neki elgondolkodtató kérdéseket, “mi történik ha meglököd a széket?”. A beszéd fejlesztése mellett nem árt ha elkezdjük fejleszteni a gyermekünk memóriáját. Ezt úgy tehetjük meg, hogy megkérdezzük, hogy telt a napja, majd régebbi emlékekre kérdezünk rá. Ha ezek mennek akkor jöhetnek a memóriajátékok. Emlékszik, hol az oroszlán párja?

Egyet nem feledjen senki: minden gyerkőcnek a saját tempóját kell megtalálnia. Erőltetni nem szabad semmit, mert hamar kedvét szeghetjük. Azt meg ugyebár nem akarjuk.

Ha az első három éven sikeresen túljutottatok, akkor kukkantsatok bele a korábbi cikkünkbe, melyben az első osztályra készüléssel foglalkozunk.