Női gondok: ehhez egy évszázad sem volt elég

Több mint száz évvel ezelőtt Emma Goldman olyan a kérdéseket feszegetett, melyek a női egyenjogúság útjában álltak. Hiába az eltelt évszázad, négy, korábban Goldman által is megjelölt pontban még most is van hova fejlődni.

1. A legelismertebb szakmákat továbbra is a férfiak uralják, és még mindig több fizetést kapnak az elvégzett munkáért. „Tény, hogy a tanárként, orvosként, ügyvédként, építészként és mérnökként dolgozó nőkben kevésbé bíznak, mint férfi kollégáikban, és nem részesülnek egyenlő díjazásban sem” – írta anno Goldman. A nők ma is súlyosan alulreprezentáltak számos területen, különösen a vezetői pozíciókban. Például annak ellenére, hogy Magyarországon tavaly a nők foglalkoztatási rátája 52 százalék fölé emelkedett – erre húsz éve nem volt példa –, a tőzsdén jegyzett vállalatok vezetésében csupán 5,7 százalék a nők aránya.

2. Munkahelyi stresszből azonban aránytalanul sok jut a nőknek. Emma Goldman esszéjében azt írta, a nők a karrier érdekében kénytelenek feláldozni fizikai és szellemi jóllétüket. A vizsgálatok sajnos máig azt mutatják, hogy a munkahelyi stressz aránytalanul nagy terhet ró a „gyengébbik nemre”. Egy március felmérés szerint a nők 37, míg a férfiak csupán 33 százalékának okoz gondot a munkahelyi stressz. Ugyanakkor ebben tekintetben megfigyelhető némi javulás: a nők igyekeznek a kezükbe venni az irányítást, meghatároznak egyfajta fontossági sorrendet, és egyre inkább igénylik a rugalmasságot a munkaadó részéről is.