Családháló

Kezdőoldal Háttér Női kérdések egy történész szemével

Női kérdések egy történész szemével

A közös jövőnk női és férfi szemmel konferencia fontos kérdéseit Dr. Schmidt Mária, a Terror Házának főigazgatója történészként teljesen más megközelítésből járta körbe, mint ahogy korábban a politikusok és kerekasztal résztvevők tették. Az érdekfeszítő előadáson szó esett génmanipulációról, női félelmekről és a hit fontosságáról is.

Írta: Csontos Dóra,

A közös jövőnk női és férfi szemmel konferencia fontos kérdéseit Dr. Schmidt Mária, a Terror Házának főigazgatója történészként teljesen más megközelítésből járta körbe, mint ahogy korábban a politikusok és kerekasztal résztvevők tették. Az érdekfeszítő előadáson szó esett génmanipulációról, női félelmekről és a hit fontosságáról is.


Nem feledhetjük a múltunkat

Dr. Schmidt Mária a fontos nőket érintő kérdéséket érdemes történelmi szempontokból is megnézni, hiszen a történelem során egészen a modern időkig a család egy gazdasági egység volt, ami vérségi alapon működött, tehát minél több gyerek volt, annál több munkaerő volt a családi gazdaságban. És ezeknek a családoknak az erejét az adta meg, hogy azok a gyerekek, akik megérték a felnőttkort, be tudtak kapcsolódni és részt tudtak venni ennek a gazdaságnak a folytatásában. Ebből az következik, hogy általában a szülések, valamint gyerekhalandóság száma is rettenetesen magas volt. Éppen emiatt egy nagy feladat volt, hogy a gyerekek életben maradjanak, megérjék a felnőttkort és egészségesek legyen. Ezért ezekben az időkben teljesen mást jelentett a gyerekszám, másként gondolkodtak a gyerekekről, és másként a családról is.

A gyermekvállalási kedv megváltozásának kora

„A XX. század változást hozott nők és a gyermekvállalás kérdésben is, lehet, hogy Novák Katalin államtitkár asszonynak igaza van, és a XXI. század a nők évszáda lesz, de az én állításom szerint már a XX. század is a miénk volt”– kezdte meg érdekfeszítő előadást a Terror Házának főigazgatója.  „A XIX. század végének és a XX. századnak a törekvéseit – amit az akkori nőmozgalmak kitűztek maguk elé -, mindet sikeresen abszolválták. Büszkék lehetünk arra, hogy a XX. században a nők egyszerűen minden célkitűzésüket meg tudták valósítani. A legalapvetőbb dolog, amit szeretnék kiemelni és felhívni mindenkinek a figyelmét az a gyerekszám változása. Az, hogy egy nő hány gyereket vállal az alapvetően azzal függ össze, hogy tud-e írni-olvasni. Ez a legfontosabb összefüggésrendszer, és ez működik a mai világban is mindenhol. Amint a nők nem analfabéták többet, nem szülnek annyi gyereket, mint korábban.”

A döntő változást, mint mindenben az első világháború hozta meg. Kiderült, hogy a férfiak a háborúban ragadtak, ezért a családok irányítását, a családi gazdaságokat a nőknek kellett átvenniük, másrészt helyt kellett állniuk a munka világában is. Ez azt jelentette, hogy a divat is megváltozott, a nők levágatták a hajukat, rövidek lettek a szoknyák és zsebek lettek a kabátokon… Ez azt hozta magával, hogy a háború után már nem lehetett a nőktől azt a követelésüket megtagadni – ami a XIX. századi szüfrazsett és egyéb mozgalmak legfontosabb követelménye volt -, hogy választójogot kapjanak a nők. Ez természetesen nem egyszerre történt meg mindenhol, mert Svájcban csak 1971-ben sikerült rendezni ezt a kérdést. Magyarország élén járt a női egyenjogúság kérdésében, mert Slachta Margitot már 1920-ban bevették a Parlamentbe. De mindez elkezdte a gyermekszám drasztikus csökkenését is kiváltani, ami a második világháború alatt és utána is folytatódott.

Fotó: British Library

A háború után Európa két részre szakadt. A szocialista országokban a női egyenjogúság kötelező volt, fel sem merült kérdésként, hogy a nőknek részt kell venniük a munka világában. A nők bekényszerültek a munkavilágába, ezzel szemben a szocialista állam egy olyan rendszert épített ki, ami a gyerekek felügyeletét megoldotta a bölcsődétől, az óvodán át egészen a napközi otthonokig, és biztosították, hogy a nők nyugodtan tudjanak dolgozni.

A Ratkó-korszak volt az egyik olyan kísérletezés, amikor a demográfiai helyzetnek a modernizáció során bekövetkezett változásába a kormány erőszakkal bele akart nyúlni, ezt a nők máig tartó rosszallással fogadták. Az állam megtiltotta a művi terhességmegszakítást, tehát a szocializmusban mindenhol dolgoztak a nők, de közben a családi szerepek betöltését is elvárták. A magyar férfiak számára teljesen elfogadott volt, hogy ebben nekik is ugyanolyan részt kell vállalniuk, mint a feleségeiknek. Nyugaton ezzel szemben természetes volt, hogy a nő otthon maradt a gyerek 10-12 éves koráig. Ennek „köszönhetően” semmilyen intézményes rendszer nem jött létre, nem épültek ki gyermekfelügyelő intézmények, és, amikor munkaerőhiány alakult ki, mint például a hatvanas években, akkor sem a nőket állították munkába, hanem vendégmunkásokat állítottak be dolgozni, aminek a mai napig tartós következményei vannak. 

„Ezért szoktam azt mondani, hogy nemcsak a jelenre kell koncentrálni, hanem arra is gondolni kell, hogy milyen döntésnek milyen hosszútávú következményei lesznek, és, hogy ez előnyös lesz-e vagy sem…”

Dr. Schmidt Mária

A következő nagy változás 68-ban történt: „Az egyik legalapvetőbb változás, hogy megjelent a fogamzásgátló tabletta tehát a szexualitás és a reprodukció elvált egymástól. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni. Elindult egy szexuális forradalomnak nevezett dolog, amire azt tudnánk mondani, hogy azok, akik ennek a forradalomnak a legnagyobb teoretikusai voltak azt mondták, hogy a tabletta és az óvszer a szexuális forradalom sarló és kalapácsai. Ennek nagyon jelentős hatása volt abban is, hogy a nők elkezdtek egyetemre járni és ezzel elkezdődött a késői emancipációs korszak is. Németország tele van öntudatos nőkkel, akik természetesnek veszik, hogy válás után eltartási díjat kapjanak a volt férjüktől. Ez Magyarországon elképzelhetetlen.”

A 80-as évektől – ez már az Amerikai Egyesült Állomokra is vonatkozik -, a középosztály jövedelme nem nő, hanem stagnál, de leginkább csökken, ezért kezd megszűnni a Nyugat-Európai országokban az egykeresős családi modell fenntarthatósága, ami nálunk már a második világháború után sem volt meg. Pontosabban nem is teremtődött meg nálunk az, hogy egy keresetből is meg lehet élni.

A 80-as évek Amerikája sem tehette meg azt többé, hogy a nőknek ne kelljen dolgoznia. Ezzel megváltozik a gyermekvállalással kapcsolatos felfogás is. A 68- as generáció kezdi egyre jobban elfogadottá tenni azt a gondolkodásmódot, miszerint a gyerek egy teher, aki gazdasági nehézségeket okoz, és emiatt többfelé kell osztani a jövedelmeket. Tehát a fogyasztásban való részedés, ami a nyugati ember legfontosabb célja, a gyerekszámot korlátozza.

A 45 utáni magyar modell, és a szocialista modell után is tovább folytatódik az a rendszer mai napig, hogy az államnak segítenie kell abban, hogy intézményi kereteket biztosítson arra, hogy a nők egyszerre tudjanak helytállni a gyereknevelés világában, a családban és a munkahelyükön is. „Ehhez intézményi feltételek kellenek, ami Nyugat-Európában és Amerikában nincs meg. Ott még gyermekágyi segély sincsen, tehát ha valaki szül, az az ő dolga, de egyébként 3-4 nap múlva illik visszamenni dolgozni.”

A család szerepe megváltozott

Ma jóformán nincsen olyan család, amelyik a régi értelemben vett két szülös család lenne, és főleg nincsnek meg a nagycsaládok abban az értelemben, ahogy régen voltak. Például, hogy többen egy fedél alatt laknak, ahol besegítenek a gyermeknevelésben a rokonok. „Ez a modell nem működik és a helyét egy teljesen más modell vette át. A legfontosabb dolog, amit el szeretnék még itt mondani, az Allen Ginsberg egyik mondása: A gyerekeiteken keresztül fogunk elkapni titeket. Hát ígyis történt…”

A 68-asok, akik ma is vezető pozícióiban vannak, olyan világképet örökítettek, a fiatalokra – akik már nem is olyan fiatalok -, aminek a lényege az, hogy a baloldali gondolkodásnak ezt az utópikus jellegét vegyék át. Másrészt az örök fiatalság kultuszát ruházták át. Mi következik ebből? A fiatalok nem akarnak elköteleződni és gyermeket vállalni, mégpedig azért mert, aki elköteleződik az már nem fiatal.  És mindenki fiatal akar lenni még 80 éves korában is, hiszen ha ránézünk a női siteokra akkor láthatjuk, hogy az a sikk, hogy valaki annyiszor van megoperálva, hogy csak 70-nek nézzen ki…

„Ennek az elkötelezettségvállalásnak és a gyerekvállalásnak a fiatalságkultusz mond ellent. A másik ilyen problematika a felelősségvállalástól való félelem. Ez a másik, amit a marxizmustól vették át: a tökéletességnek a hajszolása, hiszen ennek köszönhetően hisszük azt, hogy létezik tökéletes társadalom, és mindent ehhez mérünk hozzá. „Vajon, akit választottam magamnak az tökéletes? Nem maradok le valami másról, valami jobbról?” Egyszerűen minden az ellen szól, hogy a mai fiatalság felelősséget vállaljon, elköteleződjön és családot alapítson. A mostani helyzet az, hogy ez a nukleáris családmodell válságban van, és nem is biztos, hogy ez a nyugati modellben valaha vissza fog állni. Az a problémám, és ezt általánosságban mondom: állandóan a jövőn gondolkodunk. Mindig azt hisszük, hogy a jövő feladata az, hogy ugyanolyan legyen, mint a ma csak tökéletesebb. Nem gondolkodunk arról, hogy a múltban hogy volt, és hogy a jövőnek az a lényege, hogy teljesen más legyen. És ennek már megvannak az alapvető jegyei, de mi strucc-módra bedugjuk a fejünket a homokba, és nem gondolkodunk a legfontosabb kérdésekről, és ez sajnálatos.”

Változik a világ – vajon vele változom én is?

„A legnagyobb probléma, amit látok az a szex témaköre. Nem tudom, hogy azért mert ennyire nem megy, vagy miért kell erről állandóan beszélni, de szörnyű látni, ahogy egyre többet beszélünk a szexről, egyre több tabu is születik a témában.”

„A legnagyobb probléma, amit látok az a szex. Nem tudom, hogy azért mert nem megy, vagy miért kell erről állandóan beszélni. De szörnyű, hogy ahogy egyre többet beszélünk a szexről, egyre több tabu is szülezik a témában. Az a baj, hogy a szexről manapság az első, ami eszünkbe jut az a pedofília, vagy az erőszak. Ezen is érdemes lenne gondolkodni, hogy ez hova vezet. A másik pedig, amiért fontos a szexről beszélni, az az, hogy a nők és a férfiak szerepe is megváltozott. Ezek fontos kérdések, és éppen ezek, amikről sosem esik szó. „A legnagyobb gond, ami előtt állunk, hogy 1996-ban Skóciában az edinburghi egyetemen klónoztak egy Dolly nevű bárányt. Mit jelent ez a számunkra? Mit fog ez magával hozni? Az a helyzet ott tartunk, hogy az Isten báránya utána, az ember elkezdett istenkedni egy bárányon. Ezt tudnám csak mondani. És nekünk ezen gondolkodnunk kell!”

Dr. Schmidt Mária felhozott egy nemrégiben napvilágott látott kutatást is, miszerint a férfiak spermája már nem szükséges ahhoz, hogy utódot nemzünk. „Olyan szintű beavatkozás van, ami nemcsak a családot, de az én viszonyát is megváltoztatja. Ki vagyok én? Milyen az a gyerek, aki megszületik egy béranyától? Ki annak az anyja? Az, aki kihordta vagy az, akinek a petesejtje volt. Ezek ma már nem olyan kérdések, amiket megtudunk kerülni, és abból látom, hogy ezek a legfontosabb kérdések, hogy ezekről soha nem esik egy szó szem. Mintha az egy normális dolog lenne, hogy megváltoztathatjuk egy gyermek nemét génmanipulációval. Utána meg csodálkozunk azon, hogy a szexuális kérdések elkezdenek szétfolyni és kontúrnélkülivé válni. Ha jogom van méhen belül megváltoztatni ezt, akkor miért nincs jogom később? Nagyon fontos biológia, etikai, filozófiai kérdések vannak, amiket megkéne válaszolni, mert ezek fogják meghatározni, hogy mi lesz a jövőben egy családdal. Nem valamikor, hanem most. A béranyaság itt van, a génmanipuláció itt van.”

Talán a legnagyobb baj a mai társadalommal az, hogy túl kevés a tudásunk van a múltról, amit nem gondolunk végig, hogy lássuk milyen következményei lettek egykori döntéseinknek. Másrészről viszont nem tudjuk elengedni a fantáziánkat a jövővel kapcsolatban, hogy meglássuk milyen következményei lesznek mostani döntéshozatalainknak.

„Amióta ember létezik, nem tudja elfogadni azt, hogy az élet véges, csak az, akinek hite van. A modern fogyasztótársadalom a hit ellen van, márpedig az az ember, aki nem hisz, az nem fog gyermeket szülni. A helyzet az, hogy a modern ember megszállottan racionálisan gondolkodik, márpedig az élet nem racionális. Mi sem vagyunk azok, mert érzelmi lények vagyunk, és így hozzuk meg a döntéseinket is. Mivel racionálisan kéne élnünk, mindenki keresi a biztonságot, pedig nem lehet jegyet venni a boldog jövőre, és senki nincs biztosítva afelől, hogy mit hoz a holnap. Nem tudhatjuk, hogy mikor veszítjük el az egyik szerettünket. Ha nem vagyunk hajlandóak lemondani a racionalitásról, és ha nem térünk vissza ahhoz a szerénységhez, ami a hithez kell, akkor nem fogunk boldogulni az életben és családot alapítani. Akinek van gyereke, az tudja, hogy bennük tovább él. Ez az egyetlen biztosíték az örök életre.”

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Család-barát magazin: nyolc év, kétezer adás, 16 ezer vendég

Tizenhatezer vendég fordult meg összesen az MTVA Család-barát magazin című műsorában azóta, hogy az adás 2008 februárjában útjára indult. A...

Close