Nulladik óra – az értelmetlenség csúcsa

A nulladik óra méltán népszerűtlen, sőt, közutálatnak örvend mind a diákok, mind pedig a tanárok körében, mivel olyankor követel erőfeszítést, amikor az ember normálisan éppen csak ébredezni szokott.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2015. november 30. Gyarmati Orsolya

A nulladik óra méltán népszerűtlen, sőt, közutálatnak örvend mind a diákok, mind pedig a tanárok körében, mivel olyankor követel erőfeszítést, amikor az ember normálisan éppen csak ébredezni szokott.


A hatékonysága pont ennek megfelelő, az általunk megkérdezett tanárok egybehangzó véleménye szerint. Ja, és ott vannak a szülők is, akiknek ugyancsak nem egészen őszinte a mosolya, amikor szintén kénytelenek egy órával korábban felkelni, félkómában elkészíteni a tízórait, és útnak indítani a gyereket (Reggelizzél! Nem érdekel, hogy nem vagy még éhes, egyél! Tesicucc, hajgumi, elemlámpa megvan?)

Nulladik órába tipikusan testnevelésórát tesznek, aminek nagyon is praktikus oka van. Nem, nem azért, mert a mozgástól olyan jól beindul az agyműködés, hogy csak úgy szárnyal a szellem egész nap. Hanem mert a tornaterem reggel nyolctól délután négyig folyamatosan foglalt, mégsem jut be minden osztály, így meg rögtön nyert az iskola egy héten plusz öt órát. Mielőtt elkezdenénk szidni a mindennapos testnevelésórát, szólunk, hogy nem mai találmány a nulladik óra, harminc éve is volt, pedig akkor még csak heti két tesi volt az órarendben. Akkor sem volt elég tornaterem, meg ma sem, ez úgy látszik, örök.