Nyilvánosan hurcolta meg egy anya a kisfiát – nagyon nem értünk egyet!

Egy anya nyilvánosan, a Facebookon szidta össze keményen, tette közzé büntetését és szólított fel bocsánatkérésre 12 éves fiát, aki eltörte egy lány cipőjét. Az én házamban nincs helye bántalmazónak – hashtagelt az anya. Kérdés, ki volt itt valójában az igazi bántalmazó?

„Mélységesen felháborítónak tartom, hogy a 12 éves fiam szerint elfogadható magatartás az, hogy rátapos egy új lány cipőjére, és olyan erővel forgatja el rajta a lábát, hogy a lány lábbelijének sarka eltörik. Mondok én neked valamit Jacob: ha még egyszer bántalmazóként lépsz fel a lány (és bárki más) ellen, személyesen foglak átadni a szüleinek, hogy végeztessenek el veled minden olyan megalázó házimunkát, amit csak ki tudnak találni számodra. Most pedig elköszönhetsz a születésnapodra kapott pénzedtől is, mert veszel a lánynak egy pár új cipőt és egy csokor virágot. #azénházambannincshelyebántalmazónak”

Eddig a Facebook-poszt, amit Terri Day Evans tett közzé. Amint a szöveg kikerült a falra, azonnal özönleni kezdtek a negatív kommentek. Így aztán Terri frissítette a posztot, amelyben csak még rosszabbá tette a helyzetet. Úgy vélte ugyanis, hogy a 12 éves fiának „el kell számolnia tetteivel az anyja felé” (ez igaz), ám azt is hozzátette: „Szerintem az, hogy én nyilvánosan meghurcolom Jacobot, semmi ahhoz képest, amit ő okozott ennek a kislánynak: törött cipősarokkal és kisírt szemmel kellett egész nap az iskolában lennie új lányként.”

Nos, talán nem egészen. Mert az, hogy egy lánynak eltörik a cipőjét (véletlenül), az valóban ronda dolog. Ám feltehetően a lány hamar túl fog jutni a dolgon: nyilván nem fogja szeretni a 12 éves Jacobot, nem lesznek barátok, viszont ez azért nem egy súlyosan traumatizáló esemény. Ezzel szemben az, hogy egy anya ilyen mértékben fordul a gyereke ellen (nem feltárva tettének okait), és nyilvánosan megszégyeníti őt, az semmiképpen nem nevezhető sem normálisnak, sem elfogadhatónak.

Egy gyerek sokszor csinál hülyeséget. Kisebbeket és nagyobbakat egyaránt. Ha zaklatóvá válik az iskolában (bár nem vagyunk benne biztosak, hogy a cipő eltörése, ami nem szándékosan történt, bár Jacob akarattal lépett rá a lány sarkára annak számít), annak mindig olyan oka van, amelyet otthon kell keresni. Tudjuk, hogy a legtöbb zaklató gyerek otthon elnyomott, megfélemlített, elhanyagolt, így abban a környezetben kompenzál, ahol nincsenek jelen a szülők. Kérdésünk tehát, hogy vajon amikor ez a nagyon magabiztos anya nyilvánosan megszégyenítette a gyerekét (és a nyilvánosság alatt sokezer embert értünk!), vajon eszébe jutott az, hogy miközben kiállt egy vadidegen gyerek mellett és elmarasztalta a sajátját, esetleg érdemes lenne saját magát megvizsgálnia kicsit? Ha Jacob úgy érezte, meg kell aláznia egy nála gyengébbet, nem azért tette, mert otthon folyamatosan ezt éli át és mivel az anyjától fél, máshol kell utat találnia fájdalmának?

Terri ezzel fejezi be a posztot: „Biztos vagyok benne, hogy ilyen incidens nem fog többé előfordulni.” Valóban: Jacob többet nem fog egy lány sarkára lépni. Ám abban, hogy Terri soha többé nem fogja megalázni a gyerekét, sajnos egyáltalán nem vagyunk biztosak…