Nyomós érvek a cumi ellen

Már az ókori Egyiptomban is használtak cumit a nők, és még a múlt században is szokás volt cumiként használni a kis rongydarabba kötött mézes mákonyt, amely elhallgattatta a túl sokat síró kisbabát.

Míg régi orvosi könyvekben egyöntetűen ellenzik a doktorok az efféle cumik használatát, ma már előfordul, hogy vizsgálatra érkezve maga az orvos kérdez rá: nincs cumija ennek a gyereknek?

Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy a kismamák a reklámanyagokat tartalmazó ajándékcsomagban cumit kapnak, és a szülészeteken is gyakran felbukkan ez a hasznosnak tekintett eszköz, amit gondos fertőtlenítés után még sok másik síró újszülöttnek felajánlanak, akkor is, ha anyukája nem vitt magával cumit a szülészetre, és nem is szándékozott ilyesmit használni.
Miért baj ez? – kérdezhetjük teljes joggal, hiszen a kisbabák egy része tényleg elhallgat és megnyugszik, ha cumit kap a szájába.
Csakhogy egyáltalán nem véletlen, hogy bababarát kórházakban nem adhatnak a dolgozók szoptatott vagy szoptatni szándékozott újszülötteknek cumit, és a szoptatási tanácsadók sem ajánlják használatát. Az ellenérvek lényege, hogy a nyugtató illetve játszó cumi a szoptatás egyes funkcióit helyettesíti.

A szoptatás ugyanis nem csak a baba táplálására szolgál, hanem nagyon összetett szerepe van ez kívül is:

– megnyugtatja

– természetes módon elégíti ki a cumizási igényt

– elaltatja

– az anya és a baba közötti kommunikáció része

– immunológiai védelmet nyújt

A szoptatás akkor képes a maga teljességében kifejteni hatását, ha valamennyi funkcióját hagyjuk érvényesülni. A “több lábon álló szoptatás” egyben arra is biztosítékot jelent, hogy különféle okokból létrejövő szoptatási válságok idején (például szopási sztrájk fogzás, ijedtség vagy nyelési fájdalom miatt) könnyebb visszatérni a szoptatáshoz, mint akkor, ha csak táplálási funkcióját hasznosítottuk.