Olyan lesz a társadalom élete, amilyen a családoké
A családok élete a munka és az ünnep jegyében telik. Minthogy a család a társadalom meghatározó alapegysége, olyan lesz a társadalom élete, amilyen a családoké. A családok viszonya az ünnephez és a munkához meghatározza a társadalom ünnephez és munkához való viszonyát is.
A családok élete a munka és az ünnep jegyében telik. Minthogy a család a társadalom meghatározó alapegysége, olyan lesz a társadalom élete, amilyen a családoké. A családok viszonya az ünnephez és a munkához meghatározza a társadalom ünnephez és munkához való viszonyát is.
A családok dolgoznak, tanulnak, értéket állítanak elő, gyarapodnak és növekednek, fejlődik kapcsolatuk Teremtőjükkel, akitől életüket és minden javukat kapták. Mindezzel nem csak családjukat szolgálják, munkájuk nyomán gyarapszik és fejlődik a társadalom, alakul az Isten és ember közötti kapcsolat. A család munkája nélkül megállna a társadalom világi és vallási élete. Az ünneplő családok teszik valódi ünneppé a munkaszüneti napokat, ők varázsolják a pirosbetűs napokat ünnepnappá. Ha a családok nem ünnepelnének, ha nem szentelnék a hetedik napot az Úrnak, a társadalom egyhangú, és bizonyára értelmetlen termelő gépezetté válna. Családok ünnepei nélkül a társadalom embertelenné válna, és előbb-utóbb felemésztené önmagát.
A társadalom olyan lesz, amilyenek a családok. Hogyan tudjátok a keresztény családeszményt környezetetek számára vonzóvá, követendő példává tenni?
Az ünnep és a munka egymással szoros kapcsolatban van. Munka nélkül ugyanis nem teremthetők meg az ünnep feltételei, és ha nem dolgozhatunk annak biztos tudatában, hogy munkánkat majd megkoronázza az ünnep, akkor munkánk robotolássá silányul. Az ünnephez szükség van anyagi javakra is, ezeket az ember munkájával állítja elő. A keresztény ember nem csupán azért dolgozik, hogy több pénze legyen; tudja, hogy a pénz nem cél, hanem csak eszköz. Jézus példázata a gazdag ember hamis biztonságérzetéről (Lk 12 15-21) rávilágít: hiába van valakinek nagy vagyona, ha nem az Istenben gazdag, nem juthat el a boldogságra. Az ünnep segít tudatosítanunk, hogy mit is jelent Istenben való gazdagságunk. Az ünnepben ugyanis mindig ott van kitárulkozásunk a végtelen felé, kapcsolataink megerősítése Istennel, szeretteinkkel, barátainkkal. Amikor eltölt bennünket az ünnepi öröm, átérezzük: létünk, kapcsolataink és mindenünk, amink van Isten ajándéka.
A szegénység elleni küzdelem modern világunk egyik jelszava. Milyen veszélyei vannak ezzel szemben a gazdagságnak? Hogyan tudjátok magatokat és ünnepeiteket távol tartani a státusz-szimbólumok okozta kényszerektől?
Ha a családot gazdasági termelőegységként kezeljük, úgy tűnhet, az ünnepbe fektetetett idő és pénz felesleges pazarlás. Az ünnepre készülve megáll a munka, szünetel a tanulás, a háztartás rezsiköltsége pedig inkább növekszik, mint csökken. Az anyagiakat tekintve az ünnepnek nincs mérhető hozadéka. Ezért nem érti a kapitalista gazdaság sem az ünnepet. Mivel az ünnepbe való befektetés eredménye pénzben nem mérhető, az ünnepre való készülést és magát az ünneplést az erőforrások és az idő pazarlásának látják.
Fogalmazzátok meg: milyen lelki hozadéka volt legutóbbi családi ünnepeteknek! Hogyan lehet széppé és bensőségessé tenni a családi ünnepeket?
Családon belül és családok között is gyakori a versengés: ki tud elegánsabb ünnepet rendezni, ki adja az értékesebb ajándékot. Verseny folyik a munka világában is: ki tudja a jobb állást, a jövedelmezőbb munkát megszerezni, ki tudja a maga családja számára kisajátítani a többet ígérő gazdagodási lehetőségeket. Még az is előfordul, hogy a jó és nemes szándékra egyesült társaságok versengenek egymással: melyiküknek van több tagja, jobb kapcsolatai, sikeresebb tevékenysége. A verseny hevében gyakran háttérbe szorulnak a tevékenység igazi céljai, a versengők minden igyekezete a másik legyőzésére irányul. A versenynek azután nem csak nyertese van, hanem vesztese is. És vesztes az egész társadalom is, mert a versengés eltávolítja egymástól a rokonokat, a testvéreket, a családokat, a mindannyiunk javáért, azaz a közjóért munkálkodni hivatott közösségeket. Mindez tovább gyengíti a társadalmi összetartozást. Szétesőben lévő társadalmunknak versengés helyett összefogásra, a másik legyőzésének szándéka helyett egymást segíteni akarásra, együttműködésre van szüksége.
Használjuk ki az ünnep adta lehetőséget arra, hogy a családban, a rokoni és baráti körben, a közösségekben, és munkahelyünkön is erősödjenek a kapcsolatok. Ébresszen rá az ünnep: mindnyájan a bennünket feltétel nélkül szerető mennyei Atya gyermekei, tehát testvérek vagyunk. Az ünnep képes túlmutatni a hierarchián, a generációkon, a korkülönbségeken, a szerepeken, a jövedelmeken, segíti a közösség megtapasztalását, erősíti a családban a generációk közötti kapcsolatokat, közös sorstapasztalatot ad a munkahelyen, vagy bármely valódi közösségben. A magyar történelemben szép példákat találunk arra, hogy egy-egy válságos pillanatban, megpróbáltatások idején az ünnep képes volt megújítani az összetartozás érzését, a közös akaratot az életre, a küzdelemre. Az ünnep erőt tud adni, ráébreszt az egymásrautaltságra, fokozza a többiekbe, mindenekelőtt azonban Istenbe vetett bizalmunkat. Micsoda erő árad ki ott és akkor, amikor sok száz ember együtt énekli: Isten áldd meg a magyart…!
Idézzetek fel olyan ünnepeket, amelyek számotokra erőforrássá váltak! Milyen ünnepekkel kapcsolatos emlékekről, tapasztalatokról beszéltek nektek szüleitek, nagyszüleitek?
