Önkéntesek a haldoklók oldalán

2001-ben egy haldokló férfi arra kérte a kórházban az egyik nővért, Sandra Clarke-ot, hogy maradjon mellette utolsó óráiban. Mivel a férfinak sem családja, sem barátai nem voltak, senki nem tudott vele lenni. Clarke nővér igent mondott, de mielőtt leülhetett volna a férfi mellé, el kellett intéznie pár dolgot. Mire visszaért, a férfi halott volt.

Clarke nővér nagyon dühös volt önmagára, amiért ez történt, és ekkor pattant ki az ötlet a fejéből, hogy létrehoz egy önkéntesekből álló csoportot, amelynek tagjai vállalják, hogy a haldoklók mellett maradnak az utolsó lélegzetig.

Azóta a kezdeményezés az egész Egyesült Államokban követőkre talált. A No One Dies Alone (NODA, „Senki Nem Hal Meg Egyedül)” program sokat jelent a hajléktalanoknak, vagy azoknak, akiknek nincs családjuk, hiszen így békében és segítő, szerető emberek társaságában távoznak erről a világról. Az önkéntesek háromóránként váltják egymást a haldokló ágyánál: beszélgetnek vele, zenét hallgatnak, felolvasnak neki, vagy csak egyszerűen fogják a kezét.

„Egy nagyon egyszerű, de nagyon fontos dologról van szó”, mondja Amanda Egler, az egyik önkéntes. „Mindannyian meghalunk, és néhány órát adni valakinek az idődből az élete végén igazán szép és megnyugtató a haldokló számára.“

Forrás: magazine.good.is