Önkéntesként kenyai gyerekek közt

A 22 éves Rajmon Zsófia a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány szervezésében három és fél hónapot töltött a kenyai főváros, Nairobi egyik nyomornegyedében, Kiberában. Óvodás gyerekeknek tartott iskola-előkészítő foglalkozásokat angolul, és a fogadószervezet ékszerkészítő műhelyének promotálásába is besegített.

Hogyan lett belőled önkéntes?

Mindig is érdekeltek a más kultúrák, és Afrika különösen is vonzott. Kíváncsi voltam, hogy fér meg együtt a hétköznapi nélkülözés és a híres afrikai életvidámság. A Corvinus Egyetem turizmus szakos hallgatójaként volt egy tárgyam, ahol érintettük az önkéntes turizmus fogalmát, és szóba került a HVSF, a Magyar Önkéntesküldő Alapítvány. Ez a szervezet önkénteseket szervez és küld Európába és a tengerentúlra. Bár szeretek új dolgokba belevágni, mégis ritkán jutok el a megvalósításig, most viszont rögtön felmentem a szervezet honlapjára, és jelentkeztem egy etiópiai és egy kenyai projektre. Mindkettő gyerekek tanításával volt kapcsolatos, s mivel ilyen téren még nem volt tapasztalatom, a kihívást és a lehetőséget láttam bennük. Aztán a kiválasztási folyamat fordulói után részt vettem két felkészítő szemináriumon, és mehettem Kenyába!

Az amit Kiberában tapasztaltál, nagyon különbözött az elvárásaidtól?

Elég sokat hallottam az ottani életkörülményekről egy korábbi magyar önkéntesnek köszönhetően. Persze megérkezés után, a saját bőrömön tapasztalva minden másként festett, mint hallomásból.

Például a zene minden képzeletem felülmúlta: minden este úgy mentem aludni, és reggel arra keltem fel, hogy a mellettünk levő lakók rádiójából szólt az afrikai lüktetést árasztó zene. A matatukon, azaz kisbuszokon való utazás is felejthetetlen élményt nyújtott, mert éktelen hangos és nagyon vidám zene szólt mindegyikből, amit hihetetlenül nem tudtam volna elképzelni Európában. És ez valahogyan megtestesítette a magamban elképzelt életvidámságot, élettel teliséget.

Kiberában, az érkezésemkor kábán konstatáltam, hogy tényleg igaz, amit a bűzről meg a szemétről olvastam. Aztán elegendő alvás után már mást is észrevettem. Például azt, hogy Kiberában mindent meg lehet találni. A kinyozi (szalon, fodrászat) mellett működik a kukoricalisztőrlő műhely, annak a tőszomszédságában pedig az internetkávézó, ahol, ha kávét nem is, de kólát és Fantát ihatunk. Az is elgondolkodtatott, és valamelyest lerombolta a bennem kialakult sztereotípiát, hogy mennyire sok elegánsan öltözött, munkába igyekvőt láttam reggelenként a negyed tyúkokkal tarkított utcáin.