Önmegvalósítson közösen a gyerekkel!

Ahogy nőnek a gyerek, bizonyos szélsőségektől eltekintve egyre több találkozási pont akad a kamasz meg a szülők ízlése, érdeklődése és képességei között. Vagyis elvileg egyre több dolgot lehetne együtt csinálni, amit tényleg mindenki élvez, és nem „megteszi” a másikért.

Kicsi gyermeket nevelni még azoktól is jó nagy áldozatokat követel, akik egyébként az önmegvalósítás legmagasabb minőségének tartják, hogy gyereket/unokát szüljenek. Nem, az éveken át nem alvás és a szétrágott mellbimbó eredetileg nem volt benne az alkuban. De hát persze a gyermekéért szívesen megtesz az ember bármit, és most itt nem fél vesére meg májsejtekre gondolok, hanem, mondjuk a homokozó széli végtelen ücsörgésre és golyók gyúrására szakmányban, meg hasonlókra. Mert hát ugye ez az anya dolga.

Nemrég olvastam egy kommentet, amely szerint nem hiteles a rózsaszín vödörrel a játszótéren prüntyiző „kiherélt” apa. Mondjuk, szerintem a rózsaszín vödörrel prüntyiző anya sem hiteles, én legalább is önszántamból még sosem kezdtem el homokozni, azután, hogy elértem a tízéves kort, és a felnőtt, gyerektelen kortársaimat se láttam munka után a játszótérre sietni, mert a homokozás volt a hobbijuk, meg csillámpónit se vásárolt magának egyik sem, lakásdekornak. Szóval maradjunk abban, hogy maguktól a nők sem választják ezeket a dolgokat, hanem csak megteszik a gyerekükért. Arra pedig bárki képes, ugyebár.