Oscar-jelölt film mutatja, hogy így is lehet viszonyulni az autizmushoz
Dinoszauruszok, Star Wars, vonatmenetrendek. Olyan dolgok ezek, amelyek az autizmussal küzdő gyerekeknél könnyen függőséget okozhatnak. Olyannyira, hogy előfordulhat: csak és kizárólag ezek kötik le a figyelmüket. Nehézség vagy segítség egy ilyen függőség? Attól függ, honnan nézzük. Többek között erről szól a Life, Animated című dokumentumfilm, ami egy olyan autista fiú életét mutatja be, aki a Disney-rajzfilmek segítségével kommunikál.
„Amíg nincs kész a házid, nincs Star Wars sem.” „Ha nem raksz rendet a szobádban, nem nézhetsz ma Harry Pottert.’ Ismerős mondatok? A szülők számtalanszor próbálják gyerekeiket kedvenc foglalatosságaik korlátozásának ígéretével rávenni feladataik elvégzésére. De mi van akkor, ha a gyermekünk kizárólag egy ilyen nagyfokú függőség segítségével képes fejlődni? Erről szól a Life, Animated, amelyet Oscar-díjra is jelöltek, bár végül nem ez az alkotás kapta meg a szobrocskát a dokumentumfilm-kategóriában.
A film alapját a Pulitzer-díjas újságíró és író, Ron Suskind 2014-ben megjelent könyve adja. A kötet Suskind és felesége, Cornelia megrázó és felemelő önéletrajzi története arról, hogyan „használták” a Disney-rajzfilmeket arra, hogy autista fiuk, Owen kilépjen néma és zárt világából, és felnőve kiteljesedett férfivé váljon.
A Suskind házaspár sokáig nem tudott igazán mit kezdeni Owennel, aki egy számukra láthatatlan, tökéletesen zárt és megközelíthetetlen világban élt. A kisfiú négyéves lehetett, amikor szülei felfigyeltek rá, hogy az addig halandzsának vélt, újra és újra elhadart szófoszlányok valójában a Kis hableány párbeszédeinek ismételgetései.
Noha Owen gyermekorvosa eleinte azt hitte, hogy a kisfiú esetében csupán az echolália (visszhangszerű utánzás ) jelenségével állnak szemben, Owen szülei egyre biztosabban lettek abban, hogy Owen Disney-szereplőket és szövegeket „használ fel” arra, hogy megértse a világot maga körül, és kommunikáljon.
A nagy áttörés Owen hatéves korában történt. A kisfiú észrevette, hogy bátyja szomorú a születésnapja megünneplése után. Owen ekkor odament szüleihez és ezt mondta: „Walter nem akar felnőni, úgy, mint Maugli vagy Pán Péter.” Ez volt élete első spontán és komplex beszéde.
Ettől kezdve indult el tudatosan a család által csak Disney-terápiának nevezett folyamat: a szülők együtt nézték Owennel a rajzfilmeket, beszélgettek a szereplőkről, azok érzelmeiről, és párhuzamokat vontak Owen életével. Így sikerült elérniük, hogy Owen végül megtalálta a hangját és helyét a világban.
A könyv és a film hatalmas siker lett mind az autista gyerekeket nevelők, az azokkal foglalkozó pedagógusok, szakemberek körében. A Life, Animated számos kutatócsoportot is megihletett. Létrejött egy Sidekicks nevű app is, amelyben rajzfilmszerű karakterek egyfajta közvetítőként működnek autista gyerek és szülő között.
A Suskind házaspár azon az állásponton van, hogy bármi – akár az olyan monoton dolgok is, mint a vonatmenetrendek vagy a térképek – képes úttá válni egy autista számára önmaga megtalálásában, ha a szülők elég kreatívak és empatikusak ahhoz, hogy ezeket a megrögzött szokásokat gyermekük kilépési pontjává alakítsák.
Ron és Cornelia nagyon komolyan remélik, hogy a könyvük – és most a film – kapcsán elindított kutatások segítenek majd az autizmussal élőknek és hozzátartozóiknak, hogy létrejöhessen egy olyan közösség, amely nem csupán a hozzáállásunkat változtatja meg az autistákat illetően, de azt is, hogyan értékeljük azt, amit a világhoz hozzá tudnak tenni.
