Összehasonlítás helyett

Ha legalább két gyermekünk van, előfordulhat, hogy a testvéreket a másik előtti példának használjuk. Akár pozitív, akár negatív értelemben. Úgy gondoljuk, hogy igyekeznek majd átvenni egymás jó tulajdonságait, és elkerülni a rosszakat, ennél viszont kicsit kuszább ez a testvér-kapcsolat…

Verseny vs. együtt

Ha magunkba nézünk, – és van legalább egy testvérünk – nagy valószínűséggel találunk olyan emléket, amikor hozzá hasonlítottak bennünket. A szüleink, a nagyszülők, vagy bárki más. A vélekedés szerint az összehasonlítás pozitív erőt hordoz és ösztönöz, azonban óhatatlanul versenyre késztet. Megmutatni, miben vagyunk mi jobbak, hogy megkaphassuk a magunk (összehasonlító) dicséretét.

Azt gondolhatjuk, hogy ha már a világban úgyis túlteng a versenyszellem, azzal teszünk jót, ha erre már otthon „ráhangoljuk” a gyerekeket. Ezzel szemben a versenyre késztetés negatív hatása nyilvánvaló: nyugtalanságot, ellenséges viselkedést okozhat, sőt akár fej- vagy hasfájást is. Sokkal többet segíthetünk, ha az együttre helyezzük a hangsúlyt a verseny helyett.

Dicsérés hasonlítással

Ha összehasonlítunk, azzal az egyik felet gyengébb helyzetbe hozzuk, mint a másikat. Azt gondolnánk, legalább az egyikkel jót teszünk, ha pozitív példaként állítjuk a másik elé.

Nézzük meg, mi történik, ha így teszünk:

– De jó lenne, ha Bence is olyan megbízható lenne, mint Te! Bármit bízok rá, szinte biztosan elveszíti!

– Bár Hanna tudna így bánni a számokkal! Néha úgy érzem, mintha szándékosan nem tanulna.

Az, akit pozitív példaként állítunk a másik elé, egyrészt győztesként „magasabb rendűként” tekinthet magára, míg a testvére iránt szánalmat érezhet, vagy lenézheti, mert kevesebbre képes, mint ő maga. A példaállítás még pozitív tartalommal sem segít, sem annak, akit példaként állítunk, sem a testvérének, akinek egy „másra szabott mércének” kellene megfelelnie.

Szidás hasonlítással

Ha negatív példaként hozzuk, összehasonlítva a testvérével:

– Bence, kérlek, ne kézzel edd a tésztát! Nézd meg Helgát, szépen késsel és villával eszik!

– Hanna, miért nem tudsz olyan rendet tartani a szobádban, mint Bence?