Öt évig még biztos Légy jó mindhalálig!
Az általános iskolai kötelező olvasmányok mindig is megosztották a közvéleményt, mert mindenki azt szeretné, ha olvasni szerető ember válna a gyerekéből, és általában mindenki az oktatást is hibáztatja, ha mindez mégsem következik be.

Az általános iskolai kötelező olvasmányok mindig is megosztották a közvéleményt, mert mindenki azt szeretné, ha olvasni szerető ember válna a gyerekéből, és általában mindenki az oktatást is hibáztatja, ha mindez mégsem következik be.
Arról, hogy mit is kellene olvasson az iskolában a gyerek, többek között a Köznevelésért Felelős Államtitkárságról Dobi Ágnes sajtóreferens adott lapunknak felvilágosítást, aki elmondta, abban az időszakban, amikor nem létezett a kötelező olvasmány fogalma az iskolákban, a közös olvasmányok, házi olvasmányok kijelölése kizárólag az iskolák helyi tanterveinek szintjén volt szabályozott. Az iskolák azt is megtehették, hogy az egyes tanárokra bízták az ezzel kapcsolatos döntést.
2012-ben aztán jött az új Nemzeti alaptanterv, ami „közműveltségi tartalmak” címen ismét megjelöli azokat a műveket, amelyek valamilyen szintű ismerete szükséges az alapműveltséghez, tehát maradjunk annyiban, hogy léteznek kötelező olvasmányok, csak másképp hívják őket.