Öt könyv, hogy jobban értsük az evészavaros tiniket
A kamaszok körében egyre gyakoribb az evészavar, amelynek leggyakoribb formái az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Előbbi "csupán" kényszeres koplalást, utóbbi falásrohamokat is jelent, és mindkettőre jellemző a testképzavar.
A kamaszok körében egyre gyakoribb az evészavar, amelynek leggyakoribb formái az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Előbbi “csupán” kényszeres koplalást, utóbbi falásrohamokat is jelent, és mindkettőre jellemző a testképzavar.
Ezeket a problémákat kívülállóként nagyon nehéz megérteni, ezért gyakran előfordul, hogy az érintettek a legjobb szándék ellenére is értetlenséggel találkoznak együttérzés helyett. Ha szeretnénk jobban megérteni, megismerni az evészavaros tinik belső világát, mutatunk néhány erre alkalmas könyvet: egy önvallomást, három regényt, és egy elismert szakember által írt önsegítő kalauzt.
Kezdjük mindjárt a sajátélménnyel: Emma Woolf anorexiás és ezt írta meg, vagyis a gyógyulásért való küzdelmét. Kamaszkora óta anorexiás volt, és harminckét évesen döntött úgy, hogy most minden erejével felveszi a küzdelmet a betegséggel. Ebben főként az motiválta, hogy találkozott azzal a férfival, akivel családot, gyereket szeretett volna. Emma a küzdelemről hétről hétre beszámolt a Times magazinban, részben ezeken a beszámolókon alapul a könyv, amely tehát nem regény, hanem egy anorexiás lány igaz története.
Ha nem értjük, miért nem képesek ezek a szerencsétlen kamaszlányok normálisan étkezni, miközben Afrikában éheznek, akkor nagyon ajánljuk ezt a könyvet: tökéletes betekintést nyújt abba, milyen keresztülmenni ezeken a problémákon, mennyi szenvedést okoz és milyen hősies kitartást igényel a legyőzése. Érzelmileg is nagy hatású könyv, hiszen egy alódi ember küzdelmeit aszsisztáljuk végig, aki ráadásul eleinte komolyan ellenáll a gyógyulásnak – olvasóként így egyszerre dühösek tudunk lenni Emmára, miközben persze drukkolunk neki.
