Öt normális érzés, ha meddőséggel küzd

"Ne görcsölj rá! Maradj pozitív! Ne add fel a reményt! Higgy a sikerben! Ne gondolj rá ennyit! Legyél kiegyensúlyozott és stresszmentes, és akkor biztosan jönni fog a baba!"

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2014. október 22. Gyarmati Orsolya

“Ne görcsölj rá! Maradj pozitív! Ne add fel a reményt! Higgy a sikerben! Ne gondolj rá ennyit! Legyél kiegyensúlyozott és stresszmentes, és akkor biztosan jönni fog a baba!”


Ezekkel szokás traktálni a meddőségi kivizsgálás és mesterséges megtermékenyítő kezelések alatt álló párokat és nőket. És persze ezek nem mind feltétlenül hülyeségek, hiszen mi lenne annál jobb, mint pozitívnak maradni, és mosolyogva, a sikerben való töretlen hittel lendülni túl a nehézségeken. Ugyanakkor a fogantatási nehézségek és a meddőségi kezelések olyan nehéz érzéseket is mozgósítanak, amelyekről nem biztos, hogy mindig merünk beszélni, pedig teljesen normálisak.

Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy mérgelődni és irigykedni kell, mert az vezet eredményre. Ugyanakkor a negatív érzéseken nem úgy lehet túllépni, ha letagadjuk, és egy bátor műmosollyal elkendőzzük őket, hanem úgy, ha megéljük, megengedjük magunknak, hagyunk nekik időt és teret, átdolgozzuk.

Összeszedtük, mi az, amit meddő nőként teljesen normális érezni, és mihez kezdjünk vele.

1. Harag

Az teljesen normális, ha ön haragszik, hajlamosak vagyunk ugyanis mérgesek lenni, ha valami nem úgy működik, ahogyan kéne. Például a kávéautomatába bedobtuk a pénzt, az pedig elnyelte és semmit sem adott. Vagy várjuk a menetrend szerinti vonatot, és az még fél órával később sincs ott. A frusztráció, csalódottság, düh szokványos érzés az ilyen esetekben, ugyanakkor személyiségünktől, beállítódásainktól függ, hogy kire leszünk dühösek és azt hogyan fejezzük ki.

Vannak, akik hajlamosak magukra haragudni: hogy lehetek megint ilyen lúzer, hogy pont az én pénzemet nyeli el. Vannak, akik a negatív eseményeket a sorsnak, a rendszernek tulajdonítják – ők jó eséllyel a vasúttársaságra, az országra, az időjárásra vagy a sorsra lesznek dühösek. A harmadik csoport az, akik ilyenkor inkább más embereket hibáztatnak: a kávéautomata-szerelőt, a kollégát, akivel már megtörtént ez, de nem tudott volna kitenni egy cetlit a gépre, a vonatjegy-árusító hölgyet. És van, aki csak magában dohog, és olyan is, aki ököllel üti az automatát, és aki a kalauzzal kiabál.