Otthonra vágyik egymillió európai gyermek
A nagy létszámú intézményben élő gyermekek nyomasztó emberi jogi problémáival és az ő tömeges valós tragédiáival foglalkozó magas-szintű konferenciát rendezett tegnap az Európai Parlamentben Kósa Ádám fideszes EP-képviselő.
Az esemény különös aktualitását adta, hogy két hét múlva kerül az Európai Parlament elé az új, Strukturális Alapokról szóló rendelettervezet, amely többek közt kilátásba helyezi a nagy létszámú elavult intézeteknek a közösségű alapú szolgáltatásokkal való felváltását. Mint kiderült, az ilyen intézményekben élő európai gyermekeknek csak elenyésző része árva.
A konferencia társszervezője JK Rowling, a Harry Potter regényeket is jegyző bestseller írónő alapítványa, a Lumos volt, amely a gyermekek nagy létszámú intézetekben való tömeges elhelyezése ellen küzd. Az esemény egy egész évesre tervezett “A Kennedy-törvénytől a Berlini falig: véget vetni a gyermekek intézeti elhelyezésének” elnevezésű kampánysorozat kezdő rendezvénye volt. Az Egyesült Államokban éppen 50 évvel ezelőtt fogadták el azt a jogszabályt, amellyel kezdetét vehette az amerikai gyermekek intézeti elhelyezésének felszámolása John Fitzgerald Kennedy elnöksége alatt. Közép- és Kelet-Európában hasonló mérföldkőnek számít a berlini fal leomlása, amelyet követően a média figyelme a korábbi szovjet blokk országainak árvaházaiban sínylődő gyermekekre irányult és elindulhatott az „árvaházak” megszüntetésének máig tartó folyamata.
A Lumos igazgatója, Georgette Mulheir, aki széleskörű tapasztalatokkal bír a közép- és kelet-európai intézetek lebontásában, rámutatott: Európa keleti felén a kommunizmus alatt gyakorlat volt az osztályidegen szülők gyermekeit nagy, bentlakásos intézményekbe helyezni. Mulheir rávilágított: „Az érzelmi elszigeteltség, a katonás, kemény környezet és a gondoskodás hiánya miatt az intézetekben élő gyermekek nem tudnak felkészülni az élet kihívásaira, és gyakran különféle visszaéléseknek esnek áldozatul.”
Kósa Ádám fideszes EP-képviselő hangsúlyozta: A fogyatékossággal élő gyermekek sajnos drámaian felülreprezentáltak a nagy létszámú intézetekben, esetükben tehát a jogsérelem még szembeötlőbb. Kósa azt is kiemelte, hogy az Európai Uniónak van lehetősége, hogy jelentős hatást gyakoroljon hátrányos helyzetű gyermekek százezreinek a sorsára azáltal, hogy anyagilag támogatja a tagállamokat olyan gondozási és támogatási rendszer kiépítésében, amely a gyermekeket a saját, vagy ha ez nem lehetséges, akkor új, befogadó családján belül és nem attól elszakítva segíti. Aláhúzta, hogy Magyarországon 2013. január 1-jét követően fogyatékos, pszichiátriai és szenvedélybeteg személyek ápolást-gondozást nyújtó intézményi ellátása céljából új férőhelyeket létesíteni – nagy létszámú intézmény átalakítása vagy új intézmény létrehozása esetén is – kizárólag maximum 6-12 fő számára kialakított lakásban vagy házban lehet. Kósa Ádám kiemelte: „Meg kell adnunk minden lehetséges támogatást ahhoz, hogy a gyermekek a saját családjaikban nőhessenek fel, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hozzá kell segíteni őket ahhoz, hogy örökbefogadó családba kerülhessenek, hiszen a modern világban egyre több párnak nem lehet saját gyermeke.” A fideszes EP-képviselő továbbá felhívta a figyelmet arra a kormányintézkedésre is, amelynek értemében Magyarországon a jövőben már nem kerülhetnek 12 évnél fiatalabb gyermekek állami intézetekbe, őket nevelőszülőknél kell elhelyezni, a nevelőszülők pedig magasabb juttatást kapnak és munkajogviszonyban láthatják el e nemes feladatukat, ami szintén jelentős előrelépés.
Lovászy László, az ENSZ fogyatékos személyek jogaival foglalkozó bizottságának első PhD fokozattal rendelkező hallássérült tagja elmondta: A Világbank 2011-es jelentésében szereplő ajánlás alapján kijelenthető, hogy a különböző, de egymással kapcsolatban lévő szakágazatokat egyesítő minisztériumi felépítés kedvezhet a gyorsabb és hatékonyabb intézményi kitagolásnak, Magyarországot említetve jó példaként. A szakértő hozzátette: „A nagy intézmények lebontása során eleinte kettős finanszírozásra van szükség, hiszen a meglévő intézményeket nem lehet egyik napról a másikra bezárni, utcára küldve a sérült embereket, gyermekeket: meg kell várni, míg az új otthonok felépülnek, és ez óriási kihívást jelent. Ennek ellenére ez működőképes megoldás lehet, amennyiben ez a kormányzati elköteleződés hosszú távú stratégián alapul és erre Európai Uniós forrásokat is fordítanak”.
A rendezvényen felszólalt az Egyesült Államok brüsszeli nagykövetének rendkívüli és meghatalmazott képviselője, továbbá az Európai Bizottság és az UNICEF szakértői is, akik áttekintették a nagy intézmények megszüntetésének folyamatát, számos – többek között Magyarországról hozott – jó példát említve. Az Európai Bizottság regionális politikáért felelős egyik illetékes igazgatója, Charlina Vitcheva asszony külön kiemelte, hogy Magyarország – anélkül, hogy ez eddig kötelező lett volna – máris élen jár a nagy intézmények lebontásában. A gyermekvédő- és fogyatékos gyermekek jogaival foglalkozó társadalmi szervezetek vezetői mellett szót kaptak maguk az érintettek is: fogyatékos gyermekek és fiatalok tettek tanúságot arról, hogy családban élni milyen nagy változást jelent számukra az intézeti élet után.
Háttér: Minden gyermeknek joga van arra, hogy családban nőjön fel, megfelelő oktatásban és egészségügyi ellátásban részesüljön (a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezmény 18, 24 és 28 szakaszai alapján), ahogyan arra is, hogy részese legyen a saját közössége életének és ne elszigetelve éljen (a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény 7, 19 és 23 szakaszai alapján).
