Párizsról gyerekekkel

Szülők ösztönösen hajlanak arra, hogy megvédjék gyermeküket az olyan szörnyű eseményekkel való találkozástól, mint ami most Párizsban történt. Szakértők szerint azonban nem mindig az a legjobb megoldás, ha teljesen meg akarjuk őket kímélni, írja a Time.

A Time részletes cikkben segíti a szülőket, hogy gyerekeikkel életkoruknak megfelelően tudják segíteni a párizsi események feldolgozásában, ezt foglaljuk itt össze.

Szülők ösztönösen hajlanak arra, hogy megvédjék gyermeküket az olyan szörnyű eseményekkel való találkozástól, mint ami most Párizsban történt. Szakértők szerint azonban nem mindig az a legjobb megoldás, ha teljesen meg akarjuk őket kímélni.”

“Ne késlekedj beszélni gyerekeddel” javasolja Harold Koplewicz a Child Mind Institue elnöke “nagy valószínűséggel a gyereked fog hallani az eseményekről. A legjobb, ha tőled jönnek az első információk, így tudsz a kérdéseire válaszolni, elmondhatod a tényeket és hozzáállásoddal megadhatod az érzelmi viszonyulást is. … A beszélgetés kezdeményezése lehetővé teszi, hogy kifejezze érzéseit, ez hosszú távon segíti őt abban, hogy egészséges feldolgozási, megküzdési készségeket alakítson ki magában”

Fontos, hogy a szülő megpróbáljon nyugodt maradni. A gyermek érzékeli a szüleitől érkező jeleket, ha te idegesen reagálsz, ő is ideges lesz.

Bízzál az ösztöneidben is. A gyerekek különböző mértékben szorongóak, sebezhetőek. Saját gyereked te ismered a legjobban, te tudod, hogy mit tud feldolgozni, és mit nem.

Íme, egy útmutató életkoronként a gyerekekkel való beszélgetésekhez:

Óvodás vagy kisebb gyerekek: Ez az egyetlen életkor, amelyben a szakértők is a téma kerülését javasolják. Az öt évnél fiatalabb gyerekek még hajlamosak összekeverni a tényeket félelmeikkel. Érdemes korlátozni azt, hogy milyen híreket hall vagy lát a kicsi. Válaszolj a kérdéseire, de óvatosan. „Ne mondj többet annál, mint amit kérdez.” – mondja Koplewicz.

Alsós gyerekek esetén a legtöbb pszichológusok azt javasolja, hogy a gyerek érdeklődése vezesse a beszélgetést. A szülő a gyerek jólétére koncentráljon. Nem kell az események részleteivel megterhelni őket, és kerülni kell a drámai hangnemet, az ijesztő szavakat. Ha észre is veszik, hogy a szülő ideges, akkor nyugtassuk meg, hogy minden rendben lesz, de most a hírek hatására mi is szomorúak vagyunk.  

Nem szabad kikerülni, vagy figyelmen kívül hagyni a gyerekek kérdéseit. Az alsós gyerek számára a tények ismerete vigasztaló is lehet, a megalapozott ismeretek segítik oldani a szorongását.

Félelmeiket ne állítsuk be ostobának, mutassunk rá, hogy az ilyen események ritkák, és nem valószínű, hogy megtörténik velük. Ezek a félelmek természetesek. Az ilyen korú  gyermekek egocentrikusak, és úgy vélik, hogy minden rossz dolog bárhol és velük is megtörténhet.

Éreztessük a gyerekkel, hogy biztonságban vannak és szeretjük őket. De őszintén mondják el, hogy ritkán, de vannak ilyen támadások, a rossz fiúkat elfogták és nem valószínű, hogy velük ilyen történjen.

Felsős gyerekek: Ne feltételezzük, csak azért, mert a gyerek egy kicsit idősebb már tudjuk, hogyan érzik magukat. Kérdezzük meg őket, hogy ha már hallottak a támadásokról, mit gondolnak.

Válaszoljunk egyszerűen a kérdéseikre. Nyugtassuk meg őket, hogy biztonságban vannak, biztosítsuk őket, hogy a felnőttek mindent megtesznek annak megakadályozására, hogy ilyen újra megtörténjen. Ebben az életkorban a gyerekek a világbeli eseményeket jó és rossz ellentéteként látják. Lehet, hogy érdeklik őket a további részletek, de a szakértők azt tanácsolják, lehetőleg minimalizáljuk ezeket.

Ne ijedjen meg a szülő, ha a gyerek fásultnak tűnik, vagy közömbös a támadásokkal szemben, minden gyerek másképp dolgozza fel az ijesztő információkat.  Egyesek azt szeretnénk, hogy több időt tölthessenek barátokkal, rokonokkal. Mások inkább egyedül akarnak több időt lenni. Fontos tudatosítanunk, hogy teljesen normális, hogy mindenki különböző módon fejezi ki az érzéseit.

Különösen azoknál a gyerekeknél, akik az elmúlt időszakban részük volt ijesztő vagy erőszakos eseményben, lényeges, hogy kifejezzék félelmeiket. Érdemes őket ösztönözni, hogy beszéljenek. Szakértők szerint, szükséges lehet, ha ezt a gyerek igényli, hogy biztonsági tervet beszéljünk meg, menekülési útvonalakat mutassunk, vagy egy találkozóhelyben állapodjunk meg vészhelyzet esetén.

A középiskolás gyerekeknek,  akik valószínűleg sokat olvasnak az eseményekről a közösségi médiában, és hallanak róla barátaikról, érdemes kicsit részletesebben is elmagyarázni, mit tudunk és mit nem. Elmondhatjuk, hogy ezek összetett kérdések, és nem valószínű, hogy hamarosan megoldódnak, gondolkodni kell arról is, milyen kérdésekkel kell szembenézniük az elkövetkező években.

Tizenévesekre nagyon jellemző, hogy nem akarnak beszélgetni, ilyenkor egy-egy tevékenység közben próbálhatunk szóba elegyedni, amit nem éreznek annyira intenzívnek, konfrontatívnak.

A szakértők azt is javasolják, hogy bár jó, ha sugárzik rólunk a nyugalom, fontos az is, hogy a szülő saját érzéseiről beszéljen. Nem hihető, ha megpróbáljuk biztosítani őket, hogy soha nem érheti őket terrorista támadás, beszéljünk nekik inkább ezek valószínűségeiről.

Feltétlenül mondjuk el nekik, mit kell tenni vészhelyzetben, hová kell menni, ha nem tudnak hazajutni, vagy kinek szóljanak, ha minket nem tudnak elérni.

Végül, terapeuták szerint, ez egy lehetőség, hogy középiskolás gyerekeddel beszéljünk az erőszakról, annak hatásairól, illetve a problémamegoldás és véleményünk kifejezésének más módszereiről.

A legfontosabb, hogy szánj időt gyermekedre! Legyél számára elérhető!

Forrás: time.com