Puszik egy kislánytól

“A kislányom szeret puszikat adni. Méghozzá sokat. Megpuszilja a barátait a játszótéren, a játéknyusziját, mielőtt elaludna, a kedvenc könyveit, a vizet a fürdőkádban, az autónkat, idegeneket és kiskutyákat.”

Ezekkel a mondatokkal kezdi Lauren Smelcher Sams a blogját a Dailylife.com-on, majd így folytatja:
“Sosem szólunk rá emiatt, sőt, ellenkezőleg: bátorítjuk őt a férjemmel. Amikor kicsi volt, természetesen megtanítottuk neki, hogy amikor apa elmegy dolgozni, búcsúpuszit kap, vagy amikor nagymamával beszél telefonon, küld neki egy cuppanósat. Aztán amikor már nagyobb és aktívabb lett, megmutattuk neki, hogy a pusziadás éppen a bántás ellentéte: sokkal jobb puszit adni, mint mondjuk megütni valakit. És ez a módszer bevált nála.

Éppen ezért elképzelhető, mennyire meglepődtem, amikor ahelyett, hogy mások megdícsérték volna barátságosságáért, elkezdték negatív kritikával illetni, mert szerintük a kislányom túlságosan “flörtölős”. Te jó ég…nincs még két éves és máris megszégyenítették…

Egy nemrég rendezett családi sütögetésen mindannyian nevettünk azon, hogy mennyit puszilgatja az egyik kisbabát a társaságban, aki egyébként egyáltalán nem élvezte a puszizáport. A kislányom láthatólag ezt nem vette észre és folytatta a cuppogást és kétségbeesetten nézett az anyukájára, hátha az megmenti őt. Ekkor történt, hogy az egyik barátunk azt mondta, a kislányunk 16 éves korára olyan lesz mint Miley Cyrus: megpuszil mindent, ami mozog, és olyan dolgokat is, ami nem – bármikor bárkinek a kérésére. Tudom, hogy nem akart megbántani minket, de azt is tudom, hogy ez csak egy azok közül a “leckéztetések” közül, amiket egész életén át kapni fog azért, mert lány. Bár tudtam, hogy ezzel előbb-utóbb szembesülnöm kell, sokkolt a tény, hogy ennyire korán.
Számtalanszor láttam a játszótéren, hogy kisfiúk megpuszilták a barátaikat. Sosem szóltak rájuk, inkább megdícsérték őket a kedvességükért. De amikor egy kislány csinál ilyet, az vajon hogy tűnhet egyesek szemében a promiszkuitás előjelének?? Hogy mondhatják rá felnőtt emberek, hogy “flörtöl”?

Az a baj ezekkel a helyzetekkel, hogy a szexizmus olyan észrevétlenül jelenik meg bennük, hogy könnyű elsiklani felettük, vagy elfelejteni az egészet. Olyan sokszor hallottuk már, hogy túlreagáljuk az ilyen helyzeteket, nem számít, ha valaki boszorkánynak, erőszakosnak, szeszélyesnek hívja a lányunkat, kisfőnöknek a fiunkat. De számít.

És csak azért, mert egy ember nem akar semmi rosszat a megjegyzésével, az nem azt jelenti, hogy a megjegyzés nem szexista, vagy hogy nem kell vele foglalkoznunk. Nem akarom, hogy a lányom úgy nőjön fel, hogy azt gondolja, bármilyen módon szégyellnie kell magát azért, hogy ő lány, de különösen azért, mert fontosak számára mások és szereti ezt puszikkal kifejezni.