Rehab Critical Mass: A fogyatékkal élők szinte láthatatlanok

Ha úgy működne a magyar társadalom elfogadás szintjén, mint a Rehab Critical Mass, ahol az épek és fogyatékkal élők együtt állnak ki egy fontos ügyért, akkor már eggyel beljebb lennénk. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy még mindig vegyes a sérült emberek megítélése. A harmadik alkalommal megrendezett felvonulás pont erre a társadalmi kirekesztésre, valamint azokra a problémákra és hiányosságokra hívja fel a figyelmet, melyek haladéktalan megoldást igényelnek.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
háttér
2016. május 30. Gyarmati Orsolya

Ha úgy működne a magyar társadalom elfogadás szintjén, mint a Rehab Critical Mass, ahol az épek és fogyatékkal élők együtt állnak ki egy fontos ügyért, akkor már eggyel beljebb lennénk. De a tapasztalatok azt mutatják, hogy még mindig vegyes a sérült emberek megítélése. A harmadik alkalommal megrendezett felvonulás pont erre a társadalmi kirekesztésre, valamint azokra a problémákra és hiányosságokra hívja fel a figyelmet, melyek haladéktalan megoldást igényelnek.


A fogyatékkal élők szinte láthatatlanok

Míg csordogálnak az emberek, és az önkéntesek a lufikat osztogatnak, amiket majd szimbolikusan a Széchenyi hídon fogunk megreptetni, beszédbe elegyedek az egyik kerekesszékes résztvevővel, Attilával. Ő harmadik alkalommal vesz részt az eseményen, és azért jött ki, hogy megmutassa, milyen sok mozgássérült él a városban. És erre szükség is van, ugyanis Magyarországon a fogyatékkal élők még szinte láthatatlanok, pedig egy néhány évvel ezelőtti felmérés szerint 457 000 fogyatékkal élő van Magyarországon. Ha pedig ehhez hozzászámoljuk hozzátartozóikat, családtagjaikat, barátaikat és így tovább, akkor kb. 1,8 millió embert közvetlenül érint a fogyatékossággal élők helyzete.

De az is kétségtelen, hogy az egyre intenzívebb akadálymentesítés hatására már nem olyan meglepő látvány, ha kerekesszékest látunk az utcán. ,,Szerencsére egyre élhetőbb Budapest, persze vannak még problémák, de zömében az a tapasztalat, hogy láthatóan egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy kerekesszékkel könnyebb legyen a mozgás” – mondja Attila. Egy idősebb úr is becsatlakozik a beszélgetésbe: ,,Bár vannak jól használható bicikliutak városban, ugyanakkor az is gyakori, hogy ezek egyszer csak elfogynak, és onnantól kezdve kész életveszély a közlekedés például nekem, aki háromkerekű biciklivel jár.”

Maga újságíró?

Ez nem az a rendezvény, ahol vadásznom kell az interjúalanyokat, ugyanis a különböző egyesületek helyszíni képviselői érezhetően örülnek, hogy az esemény láthatóságot ad számukra, hogy hallathatják a hangjukat. Szükségük is van rá, mert míg a mozgáskorlátozottak az utóbbi időben jobban a fókuszba kerültek, addig a más típusú fogyatékosságokról alig hallunk.  Az Afázia Egyesület és a Démoszthenész Egyesület munkatársai például egy speciális területtel foglalkoznak: a beszédfogyatékkal élő felnőttek helyzetén próbálnak segíteni.