Renátó cigány. Miért nem talál barátokat?

Érzelmes, önmagukat jól kifejező és kompromisszumra kész diákok kerülnek ki az iskolapadból, ha a tanárok követik a szeptembertől kötelező erkölcstankönyvek útmutatásait. Van szürke, sok szöveggel és tételmondattal teleírt könyv, és van színes, a diákok világához jobban illeszkedő kiadvány is. Sok fog múlni a tanárokon, mert az órák nagy része közös foglalkozásokból, játékokból és beszélgetésekből állhat.

Amikor általános iskolás voltam, és csak unalmas csatákról és agresszív királyokról tanultunk, alig vártam, hogy a jelenkor történelméhez jussunk. Tudjunk meg végre valami érdekeset és használhatót arról is, ami körülöttünk folyik. Ez a kilencvenes évek közepének Magyarországa volt: Fenyő-gyilkosság, Horn Gyula balesete, közelgő 1998-as választások, csupa izgalom – ami persze nem igazán hozta lázba budai iskolai osztályom tagjait.

Elméletileg volt egy olyan óra, hogy osztályfőnöki, meg a legendák szerint olyan is létezett, hogy állampolgári ismeretek, de nálunk nem voltak ilyenek, az osztályfőnöki órán legtöbbször az osztály technikai problémáit beszéltük meg, vagy kimentünk az udvarra kosarazni. Úgy sikerült a nyolc általánost elvégeznem, hogy egy szót sem hallottunk pártokról, politikusokról, nem is beszélve a politika mögött húzódó erkölcsi problémákról.

A kormány által idén szeptembertől kötelezővé tett hit- és erkölcstanoktatás most ezen próbál segíteni. Idén először az első, illetve az ötödik osztályosok tanulhatnak hittant vagy erkölcstant. A hittanoktatásról a választott felekezet gondoskodik, az erkölcstant az állam szervezi. Mint minden más tantárgy esetében, itt is egy központilag ellenőrzött tanrendhez kell igazodnia az oktatásnak, így a minisztérium bólintott az erkölcstan tantárgyhoz használt tankönyvekre is. Ezek közül néztünk meg néhányat.

Társas önismeret és közösségi őszinteség

Az általunk elolvasott erkölcstankönyvek mindegyike elképesztő mennyiségű csoportos foglalkozást ír elő, szinte az összes témát közösen beszélgetve-játszva kell feldolgozni, ami egy ötödikes, kamaszodó gyerek számára maga lehet a pokol.

A tanárral játszani? Őszintén beszélni az osztálytársak előtt a családról vagy a cigányokról? Persze mindez a tanárokon és az osztályokon is múlik (az erkölcstan oktatására készülő tanárokról szóló riportunkat itt olvashatja), de az biztos, hogy az erkölcstan oktatása várhatóan hatalmas erőfeszítést kíván majd az oktatóktól. Itt nem lehet a diákok elé tolni egy munkafüzetet vagy egy hosszú olvasmányt, hiszen az összes könyv – változó hangsúllyal ugyan, de – tényleg a közös beszélgetésekre és játékokra épít.

Nincs demokrácia

„A közösségen belüli konfliktusok is kellenek a közösség kialakulásához. Mégpedig azért kellenek, mert világossá teszik: kik az erősek, kik az irányításra alkalmas gyerekek a közösségben. Teljes demokrácia nincs: egyesek szava erősebben fog hallatszani, mint másoké” – döntik el egy mondatban a hatalomról szóló ősi politikai filozófiai kérdést a Nemzedékek Tudása (NT, a korábbi Nemzeti Tankönyvkiadó) Erkölcstan című könyvében. A Főnökök és közemberek a közösségben című fejezetben a szerzők meg is magyarázzák a dolgot, azt írják, hogy „ennek így kell lennie, csak az a baj, ha a vezetőválasztásban torzulások lesznek, és a vezetők agresszívan szerzik meg a hatalmat”.

Az NT kissé szürke könyvében minden téma mellé egy elképzelt fiatal ákombákomokkal írt véleményét kapják a diákok elemzésre. Az idézett fejezetben például Zoli a falkavezér szükségességéről értekezik. Szerinte szükség van falkavezérre, erről meg is kérdezte egy bolt tulajdonosát, és neki is hasonló volt a véleménye. Falkavezér nélkül megoszlanának a vélemények, és veszekedés lenne. „Vagyis jobb a mindenki által elfogadott vezető egyszemélyi erőszakossága, mint ha sok-sok erőszakosság csap össze a mindenki mindenki elleni harcban” – foglalja össze Zoli nyers véleményét a könyv is, amely összefoglalónak hívott sűrű szövegben rágja a diákok szájába a pszichológiai, erkölcsi és szociológiai alapvetéseket.