Rendszer kell a baba életébe
A legkisebbekkel kapcsolatban rengeteg szülő rontja el a dolgot ott, hogy nem visz rendszert a mindennapokba. Ez egy darabig még működik is, hiszen a kicsik is rugalmasak. Egy idő után azonban azzal kell szembesülni, hogy a gyerek kialvatlan, nyűgös, valahogy semmi nem jó neki.
A legkisebbekkel kapcsolatban rengeteg szülő rontja el a dolgot ott, hogy nem visz rendszert a mindennapokba. Ez egy darabig még működik is, hiszen a kicsik is rugalmasak. Egy idő után azonban azzal kell szembesülni, hogy a gyerek kialvatlan, nyűgös, valahogy semmi nem jó neki.
Éppen a napokban olvastam egy kissé régebbi kutatási eredményt, mely azt taglalja, hogy az „alternatív” nevelés, vagyis amikor a gyerek kedvére azt tehet, amit csak akar, megbukott. Sokan örülnek ennek, másokat teljesen hidegen hagy, viszont tény, hogy minden gyereknek szüksége van korlátokra és szabályokra, mert ezek segítenek neki abban, hogy biztonságosnak érezze a hétköznapi életet.
A gyerekre figyelő szülők gyakran számolnak be arról, hogy eljön a baba életében az a pont, amikor látszik, hogy körvonalazódni kezd egy napirend, amihez egyszerűen alkalmazkodni kell, és a továbbiakban betartani. Mondjuk az összevissza alvó csecsemő szülei idővel azt veszik észre, hogy a gyerek nagyjából délelőtt és délután is hasonló időpontokban kókad el – erre pedig már lehet építkezni, amíg nappal kettőt alszik a gyerek, ezek lesznek az alvásidők, amiket aztán nekünk, szülőknek kell betartanunk.
Kell a rendszer?
Mivel az ad hoc rendszer nem vált be, így arra gondoltunk, talán lehet abban valami, amit minden idősebb nő szajkóz, hogy kell a rendszer egy gyerek életébe. Oké, csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Hogyan kell felállítani egy rendszert? Egyszer csak azt mondom, hogy most alvás van, most evés, és kész?