Se órarend, se lecke, úszni és angolul viszont mindenki tud

Lara 11 éves, és 7. osztályos. Hollandiában él a családjával a 190 ezres Almerében, Amsterdamtól néhány kilométerre. Lara családja hétköznap reggel hét órakor kel. Kényelmesen összekészülődnek, reggeli közben átbeszélik a napot, majd útnak indulnak. Az iskola fél kilenckor kezdődik, a gyerekek nyolc óra 20 perckor kezdenek gyülekezni, ekkor nyitják a kapukat.

Lara családja hétköznap reggel hét órakor kel. Kényelmesen összekészülődnek, reggeli közben átbeszélik a napot, majd útnak indulnak. Az iskola fél kilenckor kezdődik, a gyerekek nyolc óra 20 perckor kezdenek gyülekezni, ekkor nyitják a kapukat. A legtöbben tömegközlekedéssel vagy kerékpárral érkeznek, autót csak nagyon kevesen használnak a mindennapi bejáráshoz. Az iskolában a gyerekek és a tanárok hatalmas, fedett kerékpártárolóban tehetik le a járgányokat. Az eső, a szél itt senkit sem zavar semmiben, a biciklizésben sem.

A reggelek általában nyugodtan telnek. Senki sem izgul amiatt, hogy elfelejtette bepakolni a táskáját, mert nincs is táska, és a miatt sem, hogy nem csinálta meg a leckét, mert lecke sincs. Hollandiában az oktatás 16 éves korig ingyenes. Úgy ingyenes, hogy a könyveket, a füzeteket, de még a filctollat és a radírt is az iskola adja. Hazavinni semmit sem kell, a tanulás az iskolában kezdődik és ér véget, otthon már nincs feladat. Egy apró csomagjuk azonban mégis van a gyerekeknek: az uzsonnás doboz. Közétkeztetés nincs, azt, hogy a gyerek egyen nap közben, a szülő dolga megoldani, nem az iskoláé és nem is az önkormányzaté.

Larának és osztálytársainak reggel derül ki, hogy aznap milyen óráik lesznek. Konkrét órarendjük nincs, a tanárok egy meghatározott tanrendre támaszkodva önállóan állítják össze a napi tervet.  Valamennyi osztálynak két tanára van, ők megbeszélik és beosztják egymás közt, hogy melyik nap ki, milyen órát tart, ám még ez sincs kőbe vésve, mert ha valamivel nem végeztek, másnap nyugodtan folytathatják.

Az osztályterem berendezése is a közös munkát segíti: az asztalokat fészekszerűen rendezték el, hogy tudjanak egymáshoz szólni a gyerekek. A számonkérés év közben szinte ismeretlen. Vannak ugyan néha röpdolgozatok, ám ezek inkább a tanároknak jelentenek információt arról, hogy hogyan sikerült átadniuk a tananyagot. Félévkor és év végén azonban Hollandia-szerte minden gyerek megírja az úgynevezett CITO tesztet, ami valamennyi tantárgyat felöleli, és több napig is eltart. Ha valakinek nem sikerült túl jól valamelyik teszt, arra az iskola odafigyel, és lehetőséget ad a gyakorlásra, javításra.

Általában délelőtt vannak a nehezebb, koncentrációt igénylő tanórák. A délelőtti tanítást háromnegyed tizenkettőkor egy hosszabb ebédszünet zárja le. Ekkor a szülők eljönnek a gyermekükért, és elviszik őket az iskolából. Az ebéd rendszerint szendvics, a főétkezés Hollandiában a vacsora. Ha valaki nem tudja elvinni a gyermekét, csomagolhat neki ételt, amit az iskolában fogyaszt el, de a déli gyerekfelügyeletért fizetni kell.