Segíts legyőzni a félelmeit!

Kisgyerekkorom óta félek a méhektől, bár sosem csíptek meg. Gyakran attól félünk a leginkább, amit soha nem tapasztaltunk.

Egyszer egy harapós légy üldözött körbe a kertünkben, amelyet sajnálatos módon senki sem látott, de én végig hallottam a zümmögését a hátam mögött. Nem tudom, mi hatott apámra, hogy úgy érezte, be kell avatkoznia. Talán az, hogy akárhányszor mondta, hogy legyek bátor, én nem voltam az. Talán az, hogy minden elvárása ellenére, hogy ne kezdjek nyafogni, összerezzenni vagy sikoltozni a méhek jelenlétében, én mégis ezt tettem. Nem tehettem róla, nem tudtam másként viselkedni.

Úgy vélem, hogy a fejében egyetlen alternatíva maradt a problémára: egy hely, tele méhekkel. Piknikeztünk, és a játszótér valamiért tele volt méhekkel. Százával nyüzsögtek, körbe-körbe repkedtek, mászkáltak a játszótéri játékokon. Ha tudtam volna, mi következik, remek témát találok a visszatérő rémálmaimhoz…
Apám elküldött játszani. Biztos vagyok benne, hogy volt valamiféle őrült elképzelése arról, hogy izgatottan felmászom a létrán, lecsúszom, amilyen gyorsan csak tudok, és varázsütésre rájövök, hogy a méhek igazából kedves teremtmények, és ettől kezdve békében élünk egymás mellett. Nem így történt.