Segítség! Furcsa a gyerekem!

Néha szokatlan dolgokat csinálnak a gyerekek. Nem csoda, hogy meglepődünk: vajon ez normális? Nem valami lelki betegség jele?

A legjobb, ha abból indulsz ki, hogy a gyerekkor úgy, ahogy van: furcsa. A kicsik egyáltalán nem logikusak. Szörnyeket látnak az ágy alatt, elhiszik, hogy a Mikulás mindenkinek visz ajándékot, visítanak, ha nem AZT a poharat kapják, hajnalban játszani akarnak, délelőtt aludni… és főleg számunkra érthetetlen dolgok miatt elképesztő hangon hisztizni. Őrület. Mármint ha ugyanezt egy felnőtt csinálná, simán állítanánk, hogy őrült. De vajon hol a határ a kóros és a normális között?

Agresszív?

Féléves kisbabám mindenbe belemarkol. Ezzel fájdalmat is okoz, hiszen az arcunkat sem kíméli. Ha pedig egy rágókát a kezébe adunk, rögtön harapja, tépi. Hogy lehet egy kisbaba már ennyire agresszív?

Ahogy a kisbabák foga nőni kezd, mindent szeretnek megrágni, néha azt látjuk, úgy viselkednek, mint egy kiskutya, aki csontot kap: szinte marcangolják a rágókát vagy akár anya hüvelykujját. A harapás valószínűleg megnyugtatja fájó vagy legalábbis bizsergő fogínyüket. Emellett új élmény, új tapasztalat számukra, hiszen a száj az egyik legfontosabb érzékszerv ebben az időszakban. Most, hogy a dolgokat a szájukhoz tudják vinni, mindent bekapnak. A markolás is hasonlóan elemi élmény, hiszen korábban erre akarattal nem volt képes. Az első hónapban a kapaszkodás, markolás automatikus, reflexszerű, és a megragadott tárgy elengedése sem tudatos. A féléves korhoz közeledve azonban egyre ügyesebben ragadja meg a tárgyakat a baba, és el is tudja engedni őket. Egyben biztosak lehetünk: a harapás és a markolás ebben a korban nem jelent agressziót!