Senki sem mondta, hogy ilyen nehéz lesz

Előfordulhat, hogy bármennyire készülsz rá, a várandósság, a szülés nem úgy alakul, ahogy eltervezed. A baba gondozási feladataiba is olykor olyan “hibák csúszhatnak”, amelyekre előre nem lehet fölkészülni.

“Ezt miért engeditek?”

A 32 éves Ági így emlékszik vissza terhességére, a szülés körülményeire és az első hetekre: “A mélyen fekvő méhlepény miatt a 32. hétig jóformán meg sem mozdulhattam, de ez a probléma aztán magától elmúlt. Dániel a 38. hétre született hetvenkét órás vajúdás után császármetszéssel. Még a kórházban besárgult, inkubátorba tették, a tejem csak négy nappal később indult meg, amitől kiborultam, magamat hibáztattam, biztos bennem van a hiba, alkalmatlan vagyok az anyaságra. Pedig akkor még nem is sejtettem, hogy a neheze csak ezután következik.

Három-négy hetes lehetett a baba, amikor feltűnt, hogy bizonyos pózokban másként sír, szinte sikít, mint utóbb kiderült, az erős fájdalomtól. Rohantam vele az orvoshoz, megállapították, hogy lágyéksérve van, amit valószínűleg az édesapjától örökölt. Két hónapos korában már annyira kidudorodott a sérv, hogy kórházba kellett vinnünk. Megjelent egy orvos olyan hatalmas kézzel, mint a gyerek teste, és el kezdte visszatolni a sérvet. Dániel ordított, közben úgy nézett hol rám, hol az apjára, mint aki azt kérdezi, hogy ezt miért engeditek. Rettenetes volt, ráadásul nem is segített, néhány nap múlva ugyanúgy kint volt a dudor. Nem voltunk rá képesek, hogy hat hónapos koráig ezt a tortúrát ki tudja, hányszor nézzük még végig, ezért belementünk a korai műtétbe. El sem olvastuk, mit írunk alá, utólag tudom csak, hogy a három hónapnál fiatalabb babák altatása különösen kockázatos. A műtétet elvégezték, Dániel szerencsére jól viselte, a fájdalmai csökkentek.