Surján László a Lunacek-jelentésről

Nemrég megjelent cikkünkben a Lunacek-jelentés veszélyeiről, beláthatatlan, negatív hatásairól írtunk. A cikkben nyilatkozó Surján László, az Európai Parlament alelnöke Facebook-oldalán az írás megjelenése után további gondolatait osztotta meg olvasóival. Gondolatait alább olvashatjátok.

“Elég sok közvetlen megkeresést kaptam a Lunacek jelentéssel kapcsolatban. Ezekbõl többnyire csalódottság érzõdik. Ez a csalódottság jogos is, meg nem is. Hogy ez érthetõ legyen, több mindent el kell mondanom. Vegyük elõször, hogy miért nem jogos a csalódottság. A Lunacek jelentést az Európai Parlament nem fogadta el, hanem helyette egy kompromisszumos szöveg kapott többséget. A kompromisszum nem kielégítõ, ezért a Fidesz-KDNP delegációja szembe ment a frakció többségi véleményével és nem támogatta azt. Ketten ellene szavaztunk, a többség tartózkodott. Ketten ugyan megszavazták, de jó okuk volt rá.

A módosult szöveget a néppárt többsége elfogadta. A szavazást Szájer József vezényli, õ többségi álláspontot kell képviselje. A másik, aki támogatta a kompromisszumot Járóka Lívia volt. Neki a nõi bizottságban sok nehéz csatát kell vívnia kényes ügyekben. Ha a frakcióval szemben foglal állást, elveszti a mozgáskörét a mostaninál sokkal fontosabb esetekben. Ez a két igen szavazat nem elég viszont ahhoz, hogy a magyar delegáció egésze az európai néppártnál ne számítson renitensnek. Lehet szembe menni a frakcióval, szoktunk is, de azért óvatosan. A néppárt kiállt mellettünk, amikor nemtelen támadások sora érte az országot és a miniszterelnökünket. Mivel a baloldal dühe nem látszik csillapodni, erre a védelemre bizony továbbra is rászorulunk. Ezért csak ketten választottuk a renitens magatartás keményebb változatát, a nemet.

Néhányan úgy értelmezik a jelentést, hogy rákényszeríti hazánkra például a melegházasság elismerését. Ez durva tévedés. Szó sincs semmiféle kötelezõ erõrõl. Az elõterjesztés ezt többször hangsúlyozta is. Lunacek nyakra-fõre hangoztatja a tagállamok szabad döntési jogát. Kifogta a szelet a vitorlánkból: ezért nem alakult ki a leszavazáshoz elegendõ többség. Amikor az eredeti jelentés szövegétõl eltérõ változatot tettek le az asztalra, a néppárti frakció többsége már nem látta értelmét a további harcnak. A változás eredményeképp két helyen hangsúlyosabb lett, hogy családjogi kérdésekben a tagállamok közötti konzultációnak nincs kötelezõ ereje. Bekerült továbbá egy olyan fogalmazású bekezdés, ami nem egyoldalúan a melegfelvonulásokra érti a vélemény kifejezésének szabadságát, hanem teljesen általánosan mindenkire vonatkoztatja azt. Szerintem ez a kis változás nem elegendõ, ezért nemmel szavaztam, s kollégáim többsége ezért nem szavazta meg.

Miért jogos mégis a csalódottság? Az Estrella jelentés elvetése után talán sokan azt hitték, hogy ez mindig így lesz. Ám a kommunisták, a szocialisták, a zöldek és a liberálisok továbbra is többen vannak. A csalódottságnak mélyebb oka is van. Hogyan torzult el az európai emberek gondolkodása, hogy például országok sorában kiforgatják eredeti értelmébõl a házasság fogalmát? Horvátországban sikeres népszavazás bizonyította, hogy az embereknek fontos a normalitás. Az Estrella jelentés elleni elektronikus levéláradat hatalmas segítség volt, hogy elérjük a parlamentben a sikert. Most a polgárok talán még erõteljesebb akcióval jelezték az akaratukat. Ugyanakkor igaza volt annak, aki arra is rámutatott, hogy a petíciót aláíró kétszázezer ember ugyan jelentõs tömeg, de a félmilliárd európai polgárnak csak 0,4 ezreléke.

A franciaországi mindeddig eredménytelen házasságpárti tüntetések, a levéláradat, a horvát népszavazás mégis jelzik, van egyfajta ébredés. Ennek ki kell tartania, és hatnia kell a májusi szavazásokra, különben a helyzet még rosszabb is lehet. A fõ feladat ugyanakkor nem a választás megnyerése, hanem az európaiak evangelizációja. A képviselõk azt képviselik, amit a választók gondolnak. Ma kevesen vallják, amit Barankovics István tanított: az államférfi nemcsak követi, hanem alakítja is a közvéleményt. Minden kereszténynek, aki szomorú, felháborodott, kétségbeesett a Lunacek jelentés miatt, azt kell átgondolnia, hogy miként segítheti a maga helyén Európa újraevangelizálását. Lesz-e erõnk hozzá? Ez az igazi kérdés. A politika e téren csak tükör: mutatja, hogy baj van. Lássunk hozzá, gyõzzük le.”