Szabadszülés – felelőtlenség, vagy természetesség?

Egy anya ül egy polifoamon az erdőben meztelenül: gyakorlatilag a patakban vajúdik. A kisbabája feje már kezd kibújni. A férje kamerázza, kétéves kislányuk kavicsokkal játszik. Orvos, bába, szülésznő, dúla sehol nincs a környéken. Az anya szépen halad előre a szüléssel, s hamarosan meg is szüli a babáját, igaz, a férje a kamerázás közben fél kezével azért csak besegít, hogy könnyebben kibújjon a kicsi. A módszert szabadszülésnek hívják, de van, aki segítség nélküli szülésnek, vagy csináld magad-szülésnek nevezi. A lényeg mindenképp ugyanaz: bármiféle külső beavatkozás nélkül világra hozni a babát. 

A szabadszülés első gyakorlói és támogatói 1972-ben, a hippikorszak virágzásakor jelentek meg, s azt hangoztatták, a szülés egy rendkívül privát, sőt mélyen szexuális élmény, ezért a vajúdás során kizárólag az anya és legfeljebb az apa jelenléte indokolt. Az így szülő nők közül néhányan könyveket is írtak és járták a világot, népszerűsítve álláspontjukat.

Egy napon azonban a szabadszülés egyik fő szószólójának ötödik gyermeke szülés után azonnal meghalt a család otthonában. A kicsi négy héttel korábban jött a vártnál, s a diagnózisból kiderült: szívbetegségben, tüdőgyulladásban és szepszisben hunyt el. A szabadszülés-mozgalom erősödését természetesen egyetlen egészségügyi intézmény, szülész, nőgyógyász sem nézte jó szemmel, de igen erős kritikákat kapott az amerikai és a brit bábaszövetségektől is, akik egyébként otthonszülés-pártiak. A szabadszülés-hívők azonban továbbra is meggyőződéssel állították: mivel a szülés a női test természetes tevékenysége, semmiféle orvosi beavatkozásra, segítségre, jelenlétre nincs szükség közben.

A szabadszülés három módon történhet: közeli barátok és családtagok jelenlétével, csak a férj asszisztálásával, illetve tökéletesen egyedül. Fontos különbséget tenni azok között, akik a kilenc hónap alatt járnak vizsgálatokra, és azok között, akiket egyetlen egyszer sem lát sem orvos, sem szülésznő, sem védőnő.

1984-ben felmérést végeztek egy kis vallásos közösségben az Egyesült Államokban. Az eredményekből kiderült: a szabadszülő nőknél 97 százalékkal magasabb volt az anyák halandósági aránya, mint az asszisztált szülések esetében.

A módszer ellenzői arra is rámutattak: szép dolog a természethez való visszatérés, de arra is érdemes emlékezni, hogy a modern orvostudomány kora előtt 100 000 szülésből 1000-1500 halállal végződött.

A szabadszülés-támogatók úgy válaszoltak: a várandósság és a szülés nem betegség, hanem a világ legtermészetesebb dolga, a haláleseteket pedig nem az orvosi segítség hiánya, hanem a tudatlanság okozza.

Nagy vitát váltott ki Janet Fraser este is, aki szabadszüléssel hozta világra gyermekét, aki születése után hamarosan meghalt. Mint kiderült, Fraser egyetlen egyszer sem ment el orvosi vizsgálatra a kilenc hónap alatt. A vizsgálat során kiderült, hogy a kicsinek olyan szívbetegsége volt, amit, ha időben felismernek, tökéletesen gyógyítható lett volna.

Azzal nincs semmi gond, ha valaki nem kórházban, hanem otthonában, vagy egy számára harmóniát sugárzó helyen szeretné világra hozni gyermekét, lehetőleg orvosi beavatkozások nélkül. Ez a lehetőség az otthonszüléssel régóta megadatik a világ számos országában, és – remélhetőleg – nálunk is egyre inkább természetessé válik. A gond csak azzal van, hogy mi, magunkat civilizáltként aposztrofáló emberek egyszerűen nem úgy nőttünk fel, mint a természeti népek: alig van kapcsolatunk a természettel, s csak nagyon-nagyon kevesen tanulták meg kicsi gyermekkoruktól azt, hogyan éljenek minden pillanatban az ősi tudás alapján, környezetükkel tökéletes harmóniában, elfogadva annak minden törvényét.

Ráadásul amióta világ a világ, a szülések mindig is legalább az ún. asszonytársak segítségével zajlottak és ez igaz még a legeldugottabb erdőben élő természeti népekre is. A szülés nehéz, testet-lelket próbáló dolog, és  noha nyilván egyedül is sikerülhet, hiszen a természet valóban végzi a dolgát, bármikor jöhet olyan pillanat, amikor elkél a segítség.

A szabadszülés már a ló másik oldala. Teljesen egyetértünk azzal, hogy a kórházi szülések során sokszor valóban tökéletesen szükségtelen beavatkozásokkal is találkozhatunk, s egy nyugodt és harmonikus szülésre kicsi az esély, ha állandóan idegenek nyúlkálnak a szülő nőhöz mindenféle előírásra hivatkozva, vagy éppen hozzáállásuk miatt okoznak az anyának fájdalmat. Azonban mint mindenben, itt is lehet középutat találni: ha valaki nem szeretne kórházban szülni, akkor szüljön otthon. Ha nem akarja, hogy szóljanak hozzá, vagy egy légtérben legyenek vele mások, küldjön ki mindenkit a szobából. De a segítségnyújtás lehetőségét meg kell hagyni, és az, hogy a másik helyiségben várakozik egy szülésznő, vagy egy dúla, a világon semmit nem vesz el a szülés értékéből és élményéből, viszont – gond esetén – karnyújtásnyira van az anyát és a babát maximálisan tisztelő és értő segítség.