Családháló

Kezdőoldal Háttér Szakítani nehéz

Szakítani nehéz

Amikor a pár egyik vagy másik tagja – esetleg közösen – elhatározza, hogy véget vet a kapcsolatnak, a párkapcsolat lezáró szakaszához érkezünk. Ez még akkor is nehéz, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk meg, hiszen el kell „gyászolnunk” a kapcsolatot, amelyben nagyon sok értékes, izgalmas és szép volt.

Írta: Paulik András,

Amikor a pár egyik vagy másik tagja – esetleg közösen – elhatározza, hogy véget vet a kapcsolatnak, a párkapcsolat lezáró szakaszához érkezünk. Ez még akkor is nehéz, ha teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a lehető legjobb döntést hoztuk meg, hiszen el kell „gyászolnunk” a kapcsolatot, amelyben nagyon sok értékes, izgalmas és szép volt.


Az agyunk ugyan próbálja átvenni az irányítást, és megmagyarázzuk magunknak, hogy ez a kapcsolat már nem nekünk való, bár az érzelmek sokszor az ellenkezőjét diktálnák.

Mi történik?

Amikor egy kapcsolat elején elköteleződtünk a másik mélyebb megismerésére, akkor az elért bizalom és szeretet miatt joggal várható az őszinte, a lehetőségekhez képest kíméletes szakítás. Ez a végső, de fontos lépés ugyanúgy a párkapcsolat része lehet, mint a másik megismerése, a randik. Érdemes őszintének lenni – önmagunk és a másik felé is, a könnyebb lezárás és továbblépés érdekében. Ritkán tapasztaljuk, hogy a párok békésen tudnak egymástól búcsút venni. Mivel ideális esetben a pár érzelmileg jelentős mértékben részt vesz egy kapcsolatban, elkerülhetetlen, hogy ne sérüljenek valamennyire. Természetes velejárója ez a szakításnak. A pszichológia sokszor összehasonlítja a szakítás folyamatát a Kübler-Ross által leírt gyászmunkával, noha a szakítást többé-kevésbé az ember maga választja és a felek tovább élnek, bár külön.

Az első szakaszban a személy szinte el sem hiszi, hogy ez éppen vele történt meg, hogy nemrég még a legboldogabb perceket töltötték együtt és most ennek vége. Ilyenkor az első természetes reakció a tagadás, amely egy kicsit megvéd a sokszor sokkoló valóságtól. Ez pár órától akár napokig, hetekig is eltarthat. Ám amikor tudatosul az egyedüllét, vérmérséklettől függően beköszönt a harag: „Hogyan tehette ezt velem?” Sok olyan negatív tulajdonságot hangoztathatunk a korábbi társunkról, amelyek addig fel sem merültek. Mindez segít a tény feldolgozásában. Aki a szakítást kezdeményezte az is átélheti ezt a haragot, mintegy bizonygatva magának döntése helyességét. Ahogy a klasszikus elméletben, a harag csillapodása után, a szétszakadt szerelmesekben is elkezdődik az alkudozás. Felhívjam-e, töltsünk-e együtt még egy éjszakát, belefér-e még a korábban lefoglalt hosszú hétvége? Ezek a próbálkozások inkább megnehezítik az elválást, semmint egy újjáéledő, stabil kapcsolatnak lennének a kezdőpontjai.

Folytatás a Képmás magazin októberi számában!

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Időhiányban szenvedsz? Megérkezett a megoldás!

Számtalanszor forgolódtam éjjel az ágyban azzal a súlyos gondolattal, hogy ma sem értem a feladataim végére, pedig itt vagy ott...

Close