Szakítottunk… sterilizáltatom magam!
“Beszélnünk kellene...”, mondta Tibor Katának. A fiú hangja nem sok jót jósolt. A két fiatal épp az érettségi után jött össze, s kapcsolatuk - ami problémamentesnek egyáltalán nem volt mondható - lassan két éve tartott. Katának összeszorult a gyomra. Nagyon labilis, rendkívül érzékeny, depresszióra hajlamos lány volt, aki szülők nélkül nőtt fel, és egész életében semmi mást nem akart, csak tartozni valakihez. Amit aztán Tibor mondott, az ismét a mélységes bizonytalanságba taszította: a fiú szakítani akart. Kata pedig mély depressziójában úgy döntött: sterilizáltatja magát.
“Beszélnünk kellene…”, mondta Tibor Katának. A fiú hangja nem sok jót jósolt. A két fiatal épp az érettségi után jött össze, s kapcsolatuk – ami problémamentesnek egyáltalán nem volt mondható – lassan két éve tartott. Katának összeszorult a gyomra. Nagyon labilis, rendkívül érzékeny, depresszióra hajlamos lány volt, aki szülők nélkül nőtt fel, és egész életében semmi mást nem akart, csak tartozni valakihez. Amit aztán Tibor mondott, az ismét a mélységes bizonytalanságba taszította: a fiú szakítani akart. Kata pedig mély depressziójában úgy döntött: sterilizáltatja magát.
Hirtelen felindulásból elkövetett…
Katának ez már a harmadik kapcsolata volt, ami így végződött. Újra és újra azzal szembesült: a férfiak mindig kihasználják, aztán eldobják őt. Kata is egy ilyen kapcsolat “gyümölcseként” jött a világra, s végül intézetben töltötte élete első négy évét, mivel édesanyja rögtön születése után otthagyta a kórházban.
Katának felderengett egy cikk, amit néhány napja olvasott az egyik magazinban arról, hogy nagykorúként bárki kérheti a művi meddővé tételt. Azonnal döntött: ő még véletlenül sem akar gyereket szülni, hogy aztán annak ugyanaz legyen a sorsa, mint az övé.
Beadta a kérelmet, és noha mindenki megpróbálta lebeszélni a beavatkozásról (az orvost is beleértve), még a hosszú kötelező várakozási idő alatt sem változtatta meg elhatározását, s egy szeles őszi napon sterilizáltatta magát.
Nincs visszaút
Azóta öt év telt el. Kata a műtétet követően mély depresszióba zuhant, s csak hosszú idő és rengeteg pszichoterápia után kezdte magát kicsit összeszedni. Végül megismerkedett egy olyan férfival, aki értékeli, szereti és becsüli őt, s akivel már a házasságot fontolgatják. Kata tudja: gyerekük természetes úton nem lehet, a mesterséges megtermékenyítést viszont anyagi helyzetük nem teszi lehetővé…
Tüneket, veszélyek, következmények
Az ún. post-sterilizációs szindrómába – amely akár hosszú évekig is eltarthat – beletartozik az –
– abnormálisan erős vérzés, a görcsös fájdalom
– a menstruáció rendszerességének felborulása
– érzelmi labilitás, depresszió
– insomnia
– súlyfelesleg megjelenése
– a premenstruációs szindrómák erőteljes felerősődése
– problémák a szexuális életben, a libidó csökkenése
– férfiaknál a prosztatarák kockázatának növekedése
Minél fiatalabb valaki a meddővé tételkor, annál valószínűbb, hogy a sterilizáció nem jár tökéletes sikerrel, így az illető teherbe eshet, viszont a műtét miatt nagy az esélye annak, hogy a terhesség méhen kívüli lesz.
Egy felmérés szerint a fiatal nők (18-30) 45 százaléka éli át a post-sterilizációs szindrómákat, és 75 százalékuk bánja meg, hogy elvégeztette a műtétet. Noha egyes esetekben sikerül helyreállítani az eredeti állapotot, az esély meglehetősen kicsi arra, hogy sterilizációs műtéten már átesett férfi újra gyermeket tudjon nemzeni, illetve egy nőben természetes úton megfoganjon egy kisbaba.
A katolikus álláspont
A katolikus egyház a kérdést illetően XII. Piusz pápa útmutatását követi, aki 1953-ban egyértelműen megfogalmazta, hogy morális szempontból akkor indokolt a sterilizáció, amikor valakinek az egészsége, illetve az élete megmentése érdekében elkerülhetetlen a műtét. Az egyház tehát egészséges szervezet esetében morálisan nem tartja elfogadhatóan a művi meddővé tételt, s életellenes összeesküvésnek tartja azt.