Szakrális séta a Vízivárosban

Szakrális túrára invitálta az érdeklődőket az Ars Sacra rendezvénysorozat. Végh András muzeológus segítségével római kori temetők, középkori kolostorok és dzsámik maradványait fedezhettük fel.

De mielőtt elindulnánk a tanulmányi sétára, érdemes tisztázni, merre is található a Víziváros. A budai Várhegy lábánál, nagyjából háromszög alakú Víziváros Budapest I. kerületéhez és II. kerületéhez tartozik. Észak felől a Vérmező, keletről a Duna, nyugatról a Várhegy, északnyugatról a Széll Kálmán tér, illetve az ívben hajló Margit körút határolja. Lényegi különbség az alig néhány száz méterre fekvő Budai Vártól, hogy a Víziváros középkori épületeiből szinte semmi sem maradt meg. Ez a városrész védtelen volt, az ostromló seregek sokszor felégették az elmúlt századok során – adott magyarázatot Végh András.

Mindezek ellenére már az I. században római település nyomaira bukkantak a kutatók. A Corvin téren például az I. és IV. század közötti temető feküdt, egy onnan származó sírkő másolatát ma is láthatjuk a Hagyományok Háza előtt. Innen néhány méterre pedig Tojgun pasa egykori dzsámijából átépített kapucinus templom áll. Az egyetlen ilyen típusú törökkori emlék maradványai a mai napig láthatóak a XVIII. századi templom falában.

A Csalogány utcában újabb egyedülálló szakrális emléket láthatnak azok, akik tudják, melyik kertbe kell belesni. Sajnos semmilyen tábla nem utal arra, hogy a 7-es számú ház mögött Szent Péter mártír (Veronai Szent Péter, nem az Apostol! – a szerk.) templomának maradványait láthatjuk. Jelenleg a feltárt szentély egy belső udvari parkolóban fekszik. Végh Andrástól megtudtuk azt is, hogy ez a terület az egykori római kori település magja is volt, az ásatások szerint az egykori templom környékén római kori temető is található. A gótikus plébániatemplom már a török idején nyomtalanul elpusztult, azóta semmilyen térkép nem jelzi. Csak a ház 1940-es építésénél találtak rá.

Néhány száz méterrel arrébb a Csapláros utcában a középkori karmelita kolostor (összesen négy kolostora volt a rendnek a Magyar Királyság területén) falait találták meg a 90-es évek idején. Ekkoriban rengeteg irodaház épült, többségénél próbáltunk személyesen részt venni, hogy azonnal jelezni tudjuk, ha az alapok kiásásánál valami érdekesre bukkannak a munkások – avatott be a részletekbe a muzeológus. A királyi alapítású kolostort 1371-ben Nagy Lajos és Erzsébet királynő hívta életre, és Szűz Máriának szentelték fel, szinte kizárólag német szerzetesek lakták. Az ásatás során több késő gótikus terrakotta szoborrészlet került elő. A kolostor kerengőjének alaprajzát a mai irodaház kertjében fellelhetjük, azonban sajnos semmilyen tábla nem jelzi, hogy mit is láthatunk a kerítés mögött.

Következő helyszínünk a Kacsa és a Medve utca sarkán egykoron fekvő Csemberdzsi aga dzsámija. Jelenleg egy lakóház áll helyén. 1992-ben az építkezés alatt a minaret alapozását vélték felfedezni a muzeológusok, a műemlékvédelem álláspontja szerint meg kellett volna őrizni a leleteket, ám az építtető – talán félve, hogy a beruházást veszélyeztetheti – a munkásokkal mégis kiásatta – elevenítette fel a jó húsz évvel korábbi eseményeket Végh András. Az akkori Műemlékvédelmi Hivatal vezetője azonban merészet lépett, és beperelte a vállalkozót különösen nagy értékben elkövetett rongálásért. Felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A muzeológus kiemelte: ez az ítélet néhány évig önmérsékletre késztette az I. kerületi építkezési vállalkozókat.