Szétszakított családok Koreában

Az azért mégis durva lenne, ha nem emlékeznék anyám arcára. Ez így logikusnak hangzik. A több mint hatvan éve szétszakított koreai családok tagjai azonban pontosan tudják, hogy nem így van.

Négy év után először rendeznek koreai családegyesítést, ahol pár tucat szerencsés déli találkozhat északon rekedt rokonaival. Ha még élnek, megtalálják őket és elég nagyvonalúan enged Dél-Korea az északi zsarolásnak.

„Az apám 54 éves korában elkezdett maratonikat futni, mert tudta, hogy az idő a legkegyetlenebb ellensége, és hogy hosszú, nehéz út vár rá, míg végre megint láthatja a Dél-Koreában élő feleségét és hat gyerekét. Így a maratonifutással próbálta meg legyőzni az időt. Atlétaként, oktatóként és előadóként is ismert lett Észak-Koreában. Kim Ir Szen miniszterelnök kérésére filmet is forgattak róla. Az apám egy hős volt, egy szerencsétlen sorsú országnak a harcosa, de végül ő is úgy halt meg, mint sok millió koreai, akit a háború elszakított a családjától: hogy nem tudta, mi történt a délen élő szeretteivel. Még mindig van egy testvérem Észak-Koreában. Néhány éve már nem küldött levelet, és nem tudom, hogy életben van-e még.”

A Chicagóban élő, első generációs koreai-amerikai Chahee Lee Stanfield mesélte ezt a történtet az Origónak. Több mint ötven évvel ezelőtt szakította el a háború az édesapjától és a testvérétől. Ő az édesanyjával maradt, vonattal hazautaztak északról, és egy héttel később kellett volna találkozniuk, de akkor már új határok választották ketté az országot. Akkor látta utoljára az édesapját és a testvérét. Soha nem tudott elbúcsúzni tőlük, és ötven évig nem is kapott hírt róluk.

Fotó: globalnews.ca