Szex, szerelem és Isten

A katolikus egyház tanításai közül nagyon sokat ócsárolnak, ám talán egyiket sem éri annyi támadás, mint a házasságot és szexualitást érintő doktrínákat, amelyeket a legtöbben túlzottan puritánnak és reménytelenül idejétmúltnak tartanak.

A kritikák nagy része azért támadja az egyházat, mert érthetetlen korlátokat állít a mai kor embere számára a szexuális szabadságot illetően. Ezzel párhuzamosan a hagyományos szexuális erkölcsiséget védő egyházi vezetőket gyakran illetik a szűklátókörű, titokban perverz és szexmániás jelzőkkel.

Nézzük először a puritanizmus vádját. A filozófia és a vallás történelme során a puritánság mindig is jelen volt. Legyen szó akár a manicheizmusról, a gnoszticizmusról vagy a platonikus dualizmusról, a puritán filozófia mindig is azt tanította, hogy a szellem jó, az anyagi rossz, és hogy az élet igazi célja megszabadulni az anyagtól, különösen a szexualitástól, amely annyira ideköt minket a materializmus világába. A Biblia eközben egyáltalán nem puritán, sőt, épp az ellenkezője.

Amikor Márk evangéliumában Jézust a házasságról és a szexualitásról kérdezik, Ő így válaszol: „Isten már a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert. »Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez.« Így ketten egy testté lesznek, ezért ők már többé nem kettő, hanem egy test.” (Mt 10,6-8) Az utolsó mondat egyértelműen a szexuálitásra utal. Lehet, hogy Platón vagy Kálvin János puritán volt, de Jézus semmiképpen.

Ha tehát a szex és a szexuális élvezetek jó oldalát nézzük, mi különbözteti meg a keresztény nézőpontot mondjuk a Playboy magazin látásmódjától?

A válasz az, hogy a keresztény ember számára a szexualitást egy szélesebb kontextusban, a szeretet kontextusában kell értelmezni, olyan értelemben, hogy azt nézem, mi jó a másik embernek. Ha ezt a „hozzávalót” kifelejtjük a dologból, máris abban az önző, élvezet és szeretet nélküli világban találjuk magunkat, amely ma annyira jellemzi társadalmunkat.

Akik számára a szex nem több rekreációs tevékenységnél, kontaktsportnál, felszínes élvezetnél, csak gyarapítják azt a hatalmas tömeget, amely szomorú és kiégett, szorongó és elkeseredett, mert nem tapasztalja meg a szeretet csodálatos varázserejét. Kultúránk egyre nihilistább, hiszen semmi mással nem tudunk foglalkozni, csak az Önmegvalósítással.

Még szerencse, hogy a sokmillió öncélú szexualitást hirdető között ott hallatszik azért a katolikus egyház hangja is: egy halk „NEM!” egy magasabb rendű „IGEN”, a szentségi házasság érdekében.

Forrás: Catholic Match (via)