Szingli anyák Japánban – a társadalom szégyenfoltjai
Elveszett generáció – így hívják azokat a gyerekeket, akik ma Japánban olyan családokban nőnek fel, ahol a szülők egymaguk nevelik őket, és hiába dolgoznak, mégsem képesek a szegénységből kitörni.
Szingli anyák: csak nehogy kiderüljön!
A japán gazdaság egyre rosszabb helyzetbe kerül, és ezt elsősorban a szegény emberek, különösen a gyermeküket egyedül nevelő anyák érzik meg. A szingli édesanyákat különösen erős stigma övezi a szigetországban, ahol betegesen ragaszkodnak a szabálykövetéshez. Aki ebből kilóg – lásd: egyedül neveli a gyerekét – az igyekszik elrejteni ezt a környezete elől. A helyzetet csak nehezíti az a tény, hogy Japánban nagyon nehéz visszatérniük a már gyermeket szült nőknek a munkaerőpiacra, a szingli anyákról nem is beszélve. Japánban nagyon erős a szégyen kultúrája. A nőket még mindig rendkívüli módon lenézik, alacsonyabb rendűnek tartják őket a férfiaknál. Éppen ezért egy nőnek több munkát kell vállalnia (sokszor különböző munkahelyeken), hogy meg tudjon élni. Az országnak van családtámogatási rendszere: egy munkanélküli 35 éves oszakai anya két általános iskolás gyerekkel havi 2300 dollárnak megfelelő összeget kap az államtól.
Ahol lassan mindenki öreg lesz
Ám a létminimum alatt élő családok száma az elmúlt 20 évben megduplázódott, és mára a japán gyerekek 16 százaléka, a szingli szülők gyerekeinek pedig 55 százaléka él szegénységben. Mivel a szülők nagyon szegények, a gyerekek ezt öröklik, ezért hívják őket „az elveszett generációnak”: nem kaphatnak magasabb képzést, így felnőve borítékolva van a rosszul fizető munkahely. Emiatt viszont nem házasodhatnak meg és nem alapíthatnak családot sem. A helyzet már csak azért is aggasztó, mivel Japán amúgy is szűkölködik gyermekekben: az ország a világ egyik legelöregedettebb állama, amelynek óriási szüksége lenne a születésszám drasztikus megemelkedésére. Ám egyelőre a kilátások nem biztatóak: a jelenleg 127 milliós lakosság 2060-ra 100 millió alá eshet, és minden harmadik japán idősebb lesz 65 évnél.
Éhezek, de a ruhám szép
Közben pedig folytatódik az óriási színjáték, mert a látszat mindennél fontosabb: az egyedül maradt anyák annyira szégyellik, hogy tönkrement a házasságuk vagy a párkapcsolatuk, hogy sokszor sem a barátaiknak, sem a szüleiknek nem mondják el az igazságot. Miközben mindent elkövetnek, hogy ne látsszon rajtuk és gyermekeiken a nélkülözés, titokban éheznek, s különböző civil szervezetek segítenek nekik tanácsokkal és élelmiszercsomagokkal.
