Szülinapi buli vagy őrületes rongyrázás?
Valamikor régen a szülinapi zsúr kábé azt jelentette, hogy az ember anyja vett öt csomag ropit meg három liter Traubit a közértben, sütött egy piskótatortát csokikrémmel és kész, jöhettek a gyerekek, akik átadták az egy-egy tábla csokit, amit ajándékba hoztak, és maradtak háromtól ötig. A parizeres kenyeret meg szalvétáról és papírtálcáról ették. Ma viszont a szülinapi buli sokszor olyan csillagászati összegekbe, olyan elképesztő szervezésőrületbe torkollik, hogy egy idő után azért csak fel kell tenni a kérdést: kinek és főleg kiről szól ez az egész?
Hatvanezer forint. Nemrég az egyik ismerős anyuka ennyit költött arra, hogy a gyerekének szülinapot rendezzen. Egy ötévesnek. A hidegtálak, amiket egy menő étteremből rendeltek, 30 ezerbe kerültek, a torta, amit viszont egy sztármestercukrász csinált, csak nekik, csak most, csak nekik ugyancsak 30-ba. Igaz, hogy tök élethűen meg volt rajta formázva a Pókember, de akkor is…
És akkor jönnek a kérdések a fejünkben: vajon ez reális? Ha például ugyanez a buli csak 30 ezerbe, vagy netán (még leírni is szörnyű) 10 ezerbe került volna, akkor a gyerekek csak fele- vagy hatodannyira érezték volna jól magukat? Ugye nem? Értjük, hogy egy szülő bármit megadna a gyerekének, de – és ezt ugyancsak személyes tapasztalatból írjuk – vajon hogyan érezheti magát az az anyuka, akinek a gyerekét meghívják egy ilyen buliba, ahová nyilvánvalóan a csoki plusz filctollkészlet (Tescóban vettük akciósan, jóleszaz) típusú ajándékkal már fordulhat is vissza az ajtóból egyenesen oda, ahonnan jött? Elhangzott már az a mondat egy ilyen bulin, hogy „bocs, de ha már ennyit dolgozol (értsd napi 10 órát), akkor miért nem keresel többet?”
Az ominózus bulin a szülők alsó hangon 6-8000 forintos ajándékokat hoztak. Ugyanaz a gondolat: a gyerek ettől nem lett boldogabb. Pontosabban: ugyanígy örült volna egy fél-vagy negyedannyiba kerülő ajándéknak. Nyilván az, amit fentebb írtunk, egy szélsőséges eset, de azért annyira mégsem, hogy ne lehessen lépten-nyomon találkozni ezekkel az abszolút túltolt szülinapi bulikkal, ami ugyan elvileg a gyerek öröméért történik, de sokszor sajnos inkább erőteljes rongyrázás van a háttérben.
Jöhetnek a kommentek, hogy csak az irigység beszél belőlünk, meg ha egy szülő megteheti, hogy ennyit szánjon egy kisgyerek születésnapi bulijára, akkor miért ne tehetné meg, szíve joga..persze. Jogos. Igazuk van. De egy-egy ilyen zsúron sokan megbántódhatnak. Például az a kisgyerek, aki még életében nem látott ilyen felhajtást. Vagy az az apa, aki nem meri elárulni, milyen elképesztő nehéz volt neki összegrundolni az ajándékra a pénzt, mert ha már meghívták a kislányát / kisfiát, nem fog szégyenben maradni, bár a saját gyereke még az életben nem kapott ilyen drága cuccot. Vagy az az anya, aki nem a megfelelő öltözékben (értsd: menő, márkás) hozta a gyerekét, és ezért néhány másik gyerek csúnyán megszólta. Vagy felnőtt. Ilyenről is hallottunk, nem most találtuk ki.
Szóval a hatvan az sok. Főleg, ha sima házibuliról van szó. Mert van az úgy, hogy az ember nagyobb gyereke rettenetesen szeretné meghívni a barátait a születésnapjára, de a szülőnek attól a gondolattól, hogy beengedjen tíz idegen gyereket (pluszmínusz tíz nagyjából ismeretlen felnőtt) a lakásába, a hátán is feláll a szőr, ezért körülnéz a neten, hogy mit lehet találni, ami normális, szórakoztató és nem neki kell tíz rohangáló gyereket szórakoztatnia. Mivel a házon kívül szervezhető szülinapi zsúr a McDonald’s megjelenése óta opció, ráadásul a mai napig szeretik a gyerekek, ha néhány alkalmazott papírkoronát tesz a fejükre és ehetnek egy egészségtelen hamburgert rettenetes sült krumplival, a gyerekbulikra egész iparág épült. Lehet menni ugrálóvárazni (plusz üdítő és torta, extrább változatban gyerekpezsgő, édességcsomag és pizza), lehet sütni-főzni köténykében saját kis gyúródeszkával (plusz gyümilé), esetleg csokoládét gyártani, ami mellé jár egyszer 3 dl innivaló és két szendvics is Az árak 10 gyerek esetén (ennél kevesebbért nem vállalnak szervezést) 30 ezernél indulnak, a határ meg a csillagos ég.
Vidéken mindez máshogy alakul: ott még mindig az van, hogy az anyukák kirakják pohárban a ropit, tálkában a chipset meg a mogyit, van egy csomó innivaló, szendvicset meg nem érdemes csinálni, legfeljebb akkor, ha a szülők is ott maradnak, bár a legtöbben gyorsan lelépnek, és örülnek a potyanyugalomnak négytől hétig. (Ha mégis maradnak, készüljünk némi alkoholos itallal is. Oldja a feszkót.) Amíg kicsik a gyerekek, sok anyuka szívesen készül feladatokkal, kvízzel, versenyekkel (virslievés hátratett kézzel, alma kiszedése foggal egy vödör vízből, kincskeresésé, tombola). Ezek nagyon népszerűek a gyerekek körében, ám sok fogcsikorgatás hallatszik a háttérben, mert a legközelebbi partin, ahová ugye minden gyereket el kell hívni, aki egyszer már meghívta a saját gyerekünket, nekünk is készülni kellene, hát látszik, hogy ez a jó irány, de annyira nem vagyunk kreatívak, hogy mi lesz, ha nálunk nem sikerül olyan izgalmasra a dolog?
Nos, tapasztalatból mondhatjuk, hogy a túrórudievés bekötött szemmel mindig nagyon jó móka, ahogy az is, hogy ha eldugunk egy zacskó savanyú cukrot (olyat, ami nagyon pici és van vagy kétszáz darab egy zacskóban) a kertben. A gyerekek képesek órákig keresgélni, mi pedig addig leülhetünk a sanaxos kávénk mellé, és félmosollyal elkortyolgathatjuk egy csöndes, sötét kis sarokban.
Visszatérve a kezdő kérdésünkre: úgy gondoljuk, egy gyerek akkor érzi jól magát, ha ott vannak a barátai, akikkel nyugodtan játszhat, kap egy pici ajándékot és van torta. Ennél több nem kell, kivéve, ha rászoktatjuk a gyereket arra, hogy mindig megadolgokban gondolkodjon, ha a születésnapjáról van szó. De ha ezt nagyon belétápláljuk, elszabadulhatnak a dolgok. Akkor pedig oda a szülinapi hangulat, és könnyen előfordulhat, hogy harag, rossz szájíz, csalódás marad a helyében. Ezt pedig biztosan nem szeretnénk. Igaz?
