Szuper és nagyon intenzív az új Harry Potter

Megjelent a nyolcadik Harry Potter történet. A Harry Potter és az elátkozott gyermek nem klasszikus regényformátum, hanem a szombaton bemutatott színdarab szövegkönyve. Két rész, négy felvonás, egy új, kerek történet, 19 évvel később.

Ha az a kérdés, jó-e, a válasz egyszerű: nagyon jó. Ha az a kérdés, sajnálom-e, hogy ez nem egy “rendes” könyv lett, a válasz szintén egyszerű: nagyon sajnálom. Ha pedig az, hogy elolvassák-e a Harry Potter rajongók, a válasz egyértelmű: mindenképpen.

A sztori jó. Nagyon jó. És teljesen váratlan

Nem fogok spoilerezni, aki ilyesmire kíváncsi, menjen fel mondjuk az Amazonra, és nézegesse az értékeléseket, azok tele vannak a történet részleteivel. Én nem szeretném elrontani a meglepetést, és azt is mondanám, ha tervezik elolvasni, ne okosodjanak előre, nagyobbat üt a történet, ha úgy ülünk neki, hogy nem tudunk róla semmit.

Ami szuper, és újabb bizonyítéka Rowling zsenialitásának, az az, hogy az előzetes tippek és várakozások találati aránya nagyjából nulla. Hiába ötleteltek ennyien, miről fog szólni a könyv, kivel és kicsoda fog hadakozni, a történet váratlan, nagy meglepetés lett. Nem hiába pont Rowling lett Rowling, na.

Úgy lett nagy meglepetés, hogy nem köpte szembe az előző hét történetet, nem erőszakolta meg a sztorit, nem rángatott elő logikailag hibás csavarokat. Hogy egy témába vágó hasonlattal éljek, olyan ez a nyolcadik történet, mint a szükség szobája, nem is sejtjük, hogy ott van, amíg oda nem keveredünk valahogy, viszont ahogy odakeveredtünk, tökéletesen természetes, sőt, szuper, hogy létezik.