Tari Annamária: Tényleg 11 perc alatt kell megcsinálnunk az életünket?
Hosszasan egyeztettük ezt az interjút, az ünnepek és azt megelőző őrült rohanás kicsit felülírta az A, majd a B tervet. De semmi különös nincs ebben - állapítjuk meg beszélgetőpartneremmel. Mostanság szinte mindenki siet és kapkod. Sürgetettség érzésről, generációs problémákról, offline-online élet dilemmáiról, újratervezésről beszélgettünk Tari Annamária, pszichoterapeutával. Csak azért is ráérősen.
Talán költői a kérdés, de lehet manapság egyáltalán lassítani?
Ha megnézzük a 15 évvel ezelőtti naptárunkat, láthatjuk, hogy akkoriban sokkal kevesebb dolgot csináltunk, mint most. Ma legalább kétszer annyi elintézendő dolgot zsúfolunk bele egy napba, mint régen. És ez nem csak azért van, mert már e-mailt írunk és nem levelet, hanem azért is mert a zsúfolás napi rutin lett, nincsenek szünetek. Ha beteg vagy, már nincs lábadozás. A legnagyobb veszély, hogy az ünnepeket is megeszi a gyorsaság, mert túllenni akarunk mindenen, nincs idő megélni a történéseket igazán.
Mert aki lemarad, az tényleg kimarad?
Dehogy. (mosolyog) Valójában szó sincs valódi lemaradásról az életben. A szorongás termeli azt az érzést, ami szerint valami jó, valami fontos dologról lemaradunk. Nem mentünk el helyekre, nem olvastunk el valamit, nem tettük meg, amit már évek óta szeretnénk…ezek olyan gondolatok, amiknél azért nyugodtan támaszkodhatunk a saját személyiségünkre. Ha valamit már régóta a halogató és szorongató listánkon tartunk, akkor azt vagy nem is akarjuk igazán (mert akkor megtennénk), vagy nem is annyira fontos, mint azt gondoljuk.
Melyik generációnak van ezen a téren a legnehezebb dolga?
A sürgetettség érzését leginkább az X és az Y szenvedi meg, mert ők emlékeznek még egy lassabb életre, de a Z generáció és az Alfák már ebbe születnek bele, tehát nincs másik mintájuk. De úgy gondolom, minden generációnak vannak komoly problémái. Az életben való elindulást tekintve vezet az Y és a Z generáció. Nekik jóval nehezebb szerintem, mint régebben lett volna. A kora 30-as réteg az online és információs világ hatását a teljesítménykényszer miatt érzi. Ugye ők azok, akiknek az életüket „11 percen belül kellene megcsinálni”. Élnek egy individualista világban, harcolnak egy reális munkaerő-piaci versenyben, és könnyen beleeshetnek abba a csapdába, ahol a felfújt Egó működés mögött nem lévén valódi teljesítmény, szorongásokkal kell küzdeniük. A társadalmi nárcizmus működése – miszerint egyre önzőbbek vagyunk – sem tesz jót sem az érzelmeiknek, sem a párkapcsolataiknak, sem a biztonság vagy a bizalom, és az empátia érzésének.
