Testvérek: ég és föld!

Amikor az elsőt várod, rengeteg nevelési elved van. Amikor megszületik, rájössz, hogy a gyerek nem olyan, mint ahogy gondoltad, hanem ilyen. Aztán megszületik a második, és kiderül, hogy nincs “a” gyerek. Mert a kicsi bizony teljesen más, mint a nagy.

A nagy úgy szopott már a szülés utáni napon, hogy alig lehetett letenni, a kicsi meg csak nyammog. A nagy sokat aludt éjjel, a pici szinte semmit. A nagy minden nap kakilt, a kicsinél várod, mint a messiást. A nagy ilyenkor már forgott, hat kiló volt, és szopta az ujját. A nagy imádta a krumplipürét, és gyönyörűen ivott pohárból. A nagy ekkora korábban már rég nem aludt délután…

Azt hihetnénk, hogy az első gyereknél szerzett tapasztalatok egytől-egyik segítségünkre lesznek a második gyerek nevelgetésében. Hát, bizony sokszor nem. Hány anya mesélte, hogy zokogva ült az első gyerek szoptatási táblázata fölött, mert halálra aggódta magát, hogy a kicsi ehhez képest alig eszik valamit, nem beszélve a kakilásról. No, hát hízik, meg fejlődik. Jó, jó, de hogyan… Ha nem lenne az a táblázat (sőt, ha nem lenne mérleg sem), akkor mindenki nyugodt lenne. De így…