Testvért szültem a nyakára

Vajon a nagyobbik gyerek számára mindenképpen teher és veszteség, hogy kistestvére születik? Sok anya érez bűntudatot emiatt, ezért indul gyakran nehezen a testvérek élete.

Gabi azért keresett fel, mert nem bír a naggyal. Zsófi, a “nagy” három és fél éves. A kicsi öt hónapos. Zsófi verekszik, rettentő sokat nyafog, hisztizik és semmiben nem hajlandó együttműködni a szülőkkel. Kérem, hogy meséljen néhány példát, erre azt válaszolja, tulajdonképpen az egész napjukat elmesélhetné, hiszen reggel nem akar enni, hanem tévét szeretne nézni, aztán öltözni sem, utána képtelenség vele elindulni, majd képtelenség az oviból hazajönni.

Ha boltba mennek, ott követelőzik, mert éhes, otthon viszont nem eszik rendesen. És így tovább. Amikor megkérdezem, mit tesz ezekben a helyzetekben, kiderül, hogy gyakorlatilag folyamatos az alku és a rábeszélés. Aztán könnybe lábad a szeme, és ezt mondja: Hogy tudnék szigorúbb lenni vele? Elég baj neki, hogy testvért szültem a nyakára…
Kiderül, hogy már a terhesség alatt lelkifurdalása volt, mert nem emelgethette Zsófit. Aztán, ahogy közeledett a szülés ideje, rettentő pánikba esett annak még a gondolatától is, hogy három napra el kell szakadniuk, amíg ő kórházban van. Nem engedi a nagymamához, pedig Zsófii szeretne ott aludni. De: “Anyuék nem jól figyelnek rá.” mondja.