Thai nőügyi kitekintő

Érdemes áttekinteni a magyartól nagyban eltérő hagyományokat és azt a felfogást, mely miatt a thai nők önként hajtják fejüket a kizsákmányolás igájába. Thaiföldön – hasonlóan több ázsiai országhoz – a társadalombiztosítási rendszer, beleértve a nyugdíjakat csak keveseknek nyújt biztonságot. A családok többsége öregségére a gyermekeire van utalva, és ennek feladata leginkább a lányokra és nőkre hárul. Patriarchális társadalmuk a férfiaknál alsóbbrendű pozícióba helyezi a nőket, és mivel könnyű őket a prostitúció által pénzzé tenni, ezt sok család ki is használja. Közismert, hogy a ladyboyok esetében gyakran arról van szó, hogy a család szándékosan neveli a fiúgyermeket lányként, annak prostituálásával biztosítva a család pénzügyi biztonságát – írja a Kitekintő.

A fiatal lányok és nők változó, hogy önkéntesen vagy erőszak hatására keverednek a szexiparba. Gyakori, hogy az illegálisan bevándorolt nők az országba jutásukért cserébe, a szegény falvak lányai pedig munka reményében bocsájtják áruba testüket. Ezt van, hogy teljesen ingyen teszik, úgymond adósságukat törlesztve a bordélyház, night club vagy masszázsszalon tulajának. Nem triviális, hogy a prostitúció illegális Thaiföldön. Hogy mennyire kiszolgáltatottak az ebben résztvevő nők, azt jól mutatja, hogy amennyiben egy nőt kap prostitúción a rendőrség, úgy pénzbüntetéssel sújtható, rehabilitációra küldik vagy akár börtönbe, míg a kuncsaftot egyáltalán nem szankcionálja a rendszer. A vidéki, törzsi, kisebbségi és menekült nők és lányok különösen veszélyeztetett helyzetben vannak, ugyanis az ő lehetőségeik még korlátozottabbak az oktatást, táplálkozást, egészségügyet illetően, így még könnyebben sodródnak illegalitásba.

Becslések szerint legalább 200.000 prostituált dolgozik Thaiföldön napjainkban, és ebből 30.000-40.000 kiskorú, de mivel illegális iparágról beszélünk, így a valós számok még ennél is magasabbak lehetnek. A lányok és nők mikroszinten családjaik eltartásához járulnak hozzá, nemzetgazdasági szinten viszont a szexturizmus jelentős bevételi forrás az egész országnak, ezért a prostitúció helyes keretek közé terelése különösen ellentmondásos feladat az ország vezetői számára. A thai rendőrség és a politikusok is korrumpálhatók, és olykor közvetlenül belefolynak a prostitúció szervezésébe. A régióban egyébként sincs divatja a női jogok hangoztatásának, noha Thaiföld 1985 óta tagja a Nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek (CEDAW). A prostitúció – és mint látni fogjuk, a béranyaság – jogi kereteinek rendezésében is nagy szerepe van a nemzetközi nyomásnak, viszont a helyzet fonákosságát mutatja, hogy pont az emberi jogok elismertetésében élenjáró Egyesült Államok és Nyugat-Európa turistáinak tömege jön a szexturizmus miatt az országba. Az NGO-k felkarolták mind az AIDS, mind az emberkereskedelem témáját, de nem lehet teljes mértékben rájuk taksálni a női jogok folyamatos megsértésének felszámolását.

A béranya-törvény bevezetéséig Thaiföld nemcsak a szexturizmus, de a termékenységi turizmus kedvelt célállomása is volt. Ez azt jelenti, hogy gyermektelen külföldi párok előszeretettel érkeztek az országba, hogy ott thai nők béranya-szolgáltatását vegyék igénybe gyermekük kihordásához. Nem nehéz kitalálni, hogy amennyiben ennek jogi keretei nincsenek szabályozva, addig problémák tömkelege adódhat különböző okokból: a születendő gyermek hovatartozása kérdéses, ha a pár különválik a béranya terhessége ideje alatt, de nehéz helyzetet teremt az is, ha a gyermek rendellenességgel születik. Ez történt azzal az ausztrál házaspárral is, akinek az esete kivívta a nemzetközi sajtó figyelmét. Wendy és David Farnell a 21 éves Pattaramon Chanbuát bízta meg egy nagyobb összeg fejében ikergyermekeik kihordásával, amikor azonban kiderült, hogy a két baba egyikének Down-szindrómája van, a pár csak az egészséges kislányt vitte haza Ausztráliába, a Down-kóros Gammy nevű kisfiút hátrahagyták thai szülőanyjával. A beteg kisfiú megkapta az ausztrál állampolgárságot és ezzel egyúttal az ottani kezeléshez való jogot, ausztrál adományozóknak köszönhetően pedig Pattaramon el tudja tartani családját, de az ügyben további csavar, hogy az ausztrál apáról utóbb kiderült, hogy korábban gyermekek molesztálásával vádolták.

Nagy botrányt kavart annak a japán férfinak az esete is, aki baby factory néven vált hírhedtté, miután fény derült rá, hogy 16 kisbabát nemzett különböző thai béranyáktól. A 24 éves Mitsutoki Shigeta ügyvédje szerint egyszerűen csak nagy családot akart, ugyanakkor a nyomozók emberkereskedelmet sejtenek a háttérben. Csak hogy érezzük a béranyaság súlyát: a baby factoryvel kapcsolatban álló egyik béranya úgy nyilatkozott, hogy Shigetától tízévi fizetésével egyenlő pénzösszeget kapott a terhességért.

A jelenlegi törvénykezéssel csak thai házaspárok (vagy olyan legalább 3 éve házaspárok, amelynek egyik tagja thai) kérhetnek dajkaanyaságot – a fizetett béranyaság minden formája tiltott. 10 év börtönbüntetéssel sújtható, aki béranyaságot vesz igénybe, de a béranyasággal való ügynökösködésért is börtönbüntetés szabható. A vonatkozó törvényt már öt évvel ezelőtt elkezdték kidolgozni, de a folyamatot igazán látványosan a Gammy-ügy és a baby factory botrány gyorsította meg, az ország pedig le akarta vetkőzni végre az Ázsia méhe titulust. Nyilvánvaló, hogy maga a béranya jelenség nem fog megszűnni a jelen szabályozás bevezetésével, hanem illegalitásban működik tovább, és így még inkább kockázatos helyzetbe hozza a résztvevőket, illetve áttolódik más, kevésbé szabályozott országokba. Az is nyitott kérdés még, hogy a szabályos keretek között tevékenykedő dajkaanyáknak nem kellene-e mégis valamiféle pénzügyi kompenzációt nyújtani a vállalt erőfeszítésért és egészségügyi kockázatokért.

Nemzetközi összehasonlításképp: a béranyaság minden formája tiltott Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Magyarországon is. Magyarországon az egészségügyi törvény szerint legális humán reprodukciós eljárások között nem szerepel sem a dajkaanyaság, sem a béranyaság, így itthon egyik sem végezhető jogszerűen. Nagy-Britanniában, Írországban, Belgiumban, Dániában csak a kereskedelmi béranyaság tilos, a dajkaanyaság engedélyezett. Legális a béranyaság intézménye Indiában, Oroszországban és Ukrajnában.

Március elején közel ezer nőegyesület és csoport a világ minden tájáról kiadott egy közös nyilatkozatot, mely célul tűzi ki a nemi egyenlőség érvényesítését és a nők, gyermekek jogainak erősítését a Pekingi Nőkonferencia huszadik évfordulója alkalmából. Ebben a kormányzatok elszámoltathatóságát is kérik a nők elleni diszkrimináció, kényszer és erőszak felszámolásában. Cél, hogy az emberi jogok érvényesítése aktuális maradjon a nőnapi virágok hervadása után is hazánkban, Thaiföldön és mindenütt a világban.