Ti mennyit tévéztek?

A legfrissebb felmérések szerint a gyermekek egyre több időt töltenek a televízió előtt, viszont sokkal kevesebbet foglalkoznak a mozgással. A később rutinná rögzülő rossz szokásokon egyszerűbb még gyermekkorban változtatni!

Nem kizárni, korlátozni!

Emlékszem, mekkora döbbenet fogadta húsz évvel ezelőtt négygyermekes magyartanárom szavait, mikor elmesélte az osztálynak, hogy náluk a családban bizony nincs tévé, és a legnagyobb, nyolcéves gyermeke még sosem látott mozgóképes mesét. Persze ma is akad a baráti körünkben egy-két “partizán” család, akik gyermekük születése után elhatározzák, hogy egy jó időre szabadságra küldik otthonukból a televíziót. Nekünk, három gyerek mellett, ez eddig nem sikerült, de próbálunk ésszerű szabályokat bevezetni , még akkor is, ha egy olyan felgyorsult korban élünk, amikor a képernyők uralják az életünket.

Nálunk az óvoda előtt tabu volt a tévézés. Nem azt mondom, hogy nem néztek meg egy-egy rajzfilmet a nagymamánál vagy vendégségben, de mi itthon a gyerekek kedvéért sosem nyúltunk a távirányító után. Aztán amikor az ikreink bekerültek az óvodába, egy csomó új impulzussal szembesültek. Mindenféléről hallottak a többi gyerektől, jöttek haza az új szavakkal: “engibőd”, pókember, “legonindzságó”. Nem akartuk, hogy úgy érezzék, hogy kimaradnak valamiből, de azt sem szerettük volna, hogy az életkoruknak nem megfelelő mesét bámuljanak. Így maradt a közösen előre kiválasztott mesék együttes megnézése. Igaz, hogy más volt, mint az óvodai paletta, de tévézés volt, és nekik ez számított.