Tippek testvérféltékenység ellen

Vigyétek vissza a kórházba! – kéri a nagy. Játékokat dobál a kiságyba, szélsőségesen viselkedik, megint bepisil, újra szopni akar és így tovább. Ötletek, hogyan segítheted a feldolgozást és azt, hogy visszatérjen a béke.

Az alapok alapja természetesen az, hogy te magad, a párod és lehetőleg az egész család természetesen viszonyuljon a kérdéshez. Vagyis úgy éljetek és beszéljetek is egymással a témáról, hogy a testvér születését normális eseménynek tekintitek, nem pedig komoly csapásnak az elsőszülöttre nézve. Gondolj csak bele, hányszor hangzik el az (akkor még egyedüli) gyerek füle hallatára valamelyik kérdés, amit persze többnyire beszélgetés is követ. Ne abból indulj ki, hogy úgysem érti! Már az egy-másfél éves gyerek is sok mindent megért a felnőttek beszélgetéséből: a témát, a hozzá kapcsolódó érzelmeket, a kulcsszavakat. Ez elég is!

– Na és örül már a kistesónak? Majd ugyanez folytatódik, amikor megszületett: Na és örülsz a cuki kicsi testvérkédnek?
– Kíváncsi vagyok, mit fog szólni a kicsihez. Hiszen megszokta, hogy állandóan csak vele foglalkoztok.
– Már most sincs el magában egy percig sem ez a gyerek. Mi lesz, ha már itt lesz a kicsi is?
– Készültök rá? Biztos nem lesz könnyű a naggyal! Aztán ha megszületett: Légy jó gyerek! Szeresd a kistesót, ne nehezítsd meg anya dolgát!
Valamennyi kérdező és esetleg a válaszoló nyilvánvaló aggodalma, bizonytalansága az, ami szöget üt a gyerek fejébe. Ezek szerint valami nehéz, súlyos dolog várható? Ami ráadásul örökös téma, bárki esik be a családhoz? És hogyan kell jónak lenni? És hogyan kell szeretni azt a tesót?