Tippi, a vadon lánya

Bátyja egy elefánt volt, legjobb barátja egy leopárd, játszótér helyett pedig az afrikai bozótot járta. Tippi szó szerint Afrika vadállatai között töltötte élete első éveit. A megdöbbentő és lenyűgöző fotók most könyv formájában is megjelentek.

A Tippi: Könyvem Afrikáról elképesztő felvételeken mutatja be a kislány unalmasnak egyáltalán nem mondható hétköznapjait.

Tippi 1990-ben született a namíbiai Windhoekben, s gyermekkora nagy részét azzal töltötte, hogy szüleivel, a természetfotós Sylvie Roberttel és Alain Degre-vel keresztül-kasul utazta Afrikát.

„Varázslatos volt ilyen tökéletesen szabadnak lenni a természetben egy kisgyerekkel”, meséli Sylvie. „Tippi tíz éves koráig a vadonban élt velünk és az állatokkal, akik körülvettek minket.”

 Strucc hátán utazni, békésen feküdni egy leopárd oldalán, elefánt ormányán üldögélni… a Tippiről készült képek mind egy különleges kötődést és nyugalmat árasztanak magukból.

„Tippi mindig azt mondogatta, hogy mindenkinek van valamihez tehetsége. Azt hiszem, egyértelmű, hogy ő miben volt az: Úgy hitte, minden állat a barátja, s tökéletes harmóniában élhet velük.”

Ártatlanságát és képzelőereét használva Tippi Abuval, az elefánttal is összebarátkozott. „Nem volt benne egy cseppnyi félelem sem”, meséli Tippi édesanyja. „Egyszerűen belenézett a szemébe és beszélt hozzá.”

A látszólagos szabadság ellenére természetesen Sylvie és Alain mindig figyeltek Tippi testi épségére. „A vadállatok nem viselkednek így, mint ahogy a fotókon látjuk őket. Ha ember kerül a közelükbe, vagy elszaladnak, vagy támadnak, főleg, ha megijednek, megsérültek, vagy a kicsinyeiket védik. Ugyanakkor Dél-Afrikában, ahol az embereknek 10-20 ezer hektárnyi területeik vannak, a farmerek gyakran maguk mellett tartják az elárvult állatokat és sajátjukként nevelik fel őket. Ezek az állatok sokszor megszelídülnek, és elviselik az ember közelségét. Így vált lehetségessé Tippi számárai is, hogy ilyen közel kerüljön hozzájuk,” meséli Sylvie.

Ennek ellenére voltak olyan pillanatok, amikor a házaspárnak nagyon oda kellett figyelnie a kislányra. „Az egyik fotón Tippi egy Musafa nevű kisoroszlán mellett látható. Egy évvel később Tippi ismét találkozott Musafával, aki akkorra már hatalmasra nőtt. Az oroszlán megismerte Tippit, odament hozzá és hozzádörgölőzött, ahogy a macskák szoktak. Tippi majdnem elesett az állat „kedveskedésétől”…”

Sylvie nem bánja, hogy Tippi életének első szakaszát az afrikai vadonban töltötte. „Számomra hihetetlen volt, hogy ezt tudom adni a gyermekemnek!”

Tippi ma már 18 éves és épp most vették fel a párizsi Sorbonne-ra. Bár átmenetileg messze került a vadontól, Tippi afrikainak tartja magát. Egy napon ő szeretne lenni Namíbia nagykövete. Olyan ez, mint a Maugliról szóló mese, mondja Sylvie, csak éppen ez egy igaz történet.”